tűkkelütött

Szoktak Benneteket nyomasztani elmaradások? Szoktátok úgy érezni, hogy jaaajjj, ezt is megígértem már mikor... (még ha kevésbé súlyos dolgokról is van szó), szoktatok halogatni? Jelentem, az is halogatás, ha több feladat, ígéret közül, nem a legégetőbbel, aktuálisabbal, fontosabbal kezditek/kezdjük... BEzony :(. 

Elért bennem az apróbb-nagyobb elmaradásoknak egy olyan - saját mércém szerint csúnya - szintje, ami már nyomasztó volt, és nem én vagyok (vagy inkább voltam régen). Sok apró magamnak és/vagy másnak tett ígéret - még ha határidőt nem is rendeltem mellé - amihez vagy nem férek hozzá fáradságmentesen időben, mert dög vagyok, vagy van fontosabb, vagy van olyan, ami szintén aktuális, ráadásul jobban is szeretem... 

 * Talán ez az egyik dolog, ami önismereti válsághoz vezetett. MERT én nem ilyen vagyok - elvileg. Sőt nem csipázom az ilyen emberi tulajdonságot.

 * A másik pedig, hogy ami korábban működött, nem működik bennem, és nem tudom, hogy foghatom-e fáradtságra vagy kimerültségre, mennyire átmeneti vagy akkor ez most így marad??? Ebből fakad a halogatás is. Mert nincs energiám/kedvem hozzá. Egyik ilyen most a mozgás. Nem kell letargiás csigának képzelni azért, de távol áll a kirobbanó Sáritól. Hiányzik nagyon a sportolás utáni győzedelmi mámor, ami önmagam legyőzéséből és felfrissülésből, jóleső fáradtságból eszeget, és nő az égig. Hogy én, csakis én dolgoztam meg érte. Na ez most abszolút nem jön össze. Lusta vagyok felkelni ezért hamarabb (mondjuk ki, mert ez az. simán kelhetnék 6-kor vagy előtte, messzire sem kellene fordulni érte), könnyebben burkolózom a 3 gyerek és az egyéb teendők, kedvtelések mögé. Amivel nem is lenne baj, más is vígan elél mozgás nélkül, nekem viszont (testemnek, kinézetemnek leginkább, de lelkemnek is) hiányzik rettenetesen.

 * Felborult szokások kikalapálása és újak építése. Tegnap véletlenszerű, egykori biciklitúra 'bajtársi' találkozó kerekedett a Lovardában, és felmerült egyikőnkben a félelem, hogy egy gyerek, sőt több gyerek mennyire pancsol bele korábbi személyiségünkbe vagy a férfi-nő kapcsolatba. Hmmmm... Nem feltétlenül pancsol negatív értelemben, ha van alap és akarat. Mint minden másban is.

 * ÉTKEZÉS. Nálam romos szokás, sosem jeleskedtem benne. Valszeg igénytelen vagyok a témában. Szeretek finomat enni, szeretem ha elkészítik, sőt én is szeretek sütni-főzni, de magam miatt aligha űzném rendszeresen. Én simán elropogtatok papagáj eleséget, műzli szeleteket, utóbbi időben csokoládén élek, + a jó öreg pufi búza, banán, alma. Csoda hogy élek :D? Azt gondolom, nekem elég lehet, de szoptató és nem szoptatónak testemnek hosszú távon mégse.  Ez lesz egy újabb meggyöngült láncszem. Rendszertelenül eszem hülyeségeket, soook csokit, a korábbi zéró mennyiséghez képest. Amiből újból az a feszültség csapódik le, hogy de én ELVILEG nem ilyen vagyok, voltam. Nem nassoltam, nem csokiztam, nem is hiányzott... Hol a kitartás, a JELLEM? :) Elszállt, itt hagyott, így maradok vagy csak kemény munka árán hozhatom vissza, ami régen evidens volt? És legfőképp MIÉRT?

 * Kávé. Csak azért iszom napi hármat, hogy csak ne legyen már 4-5-6... De menne. Ezt akarom visszaszorítani 2-re :). De olyan finom kávét főz Attila itthon, hogy vétek lenne leszokni róla.

* Víz ivásban jobb vagyok. Azt januárban elhatároztam, és elég jól hozom is, az elvárt eredményeket. 

Mostanra jól állok az elmaradt dolgok pótlásával is. Pucolom magamból a halogatást, kicsit úgy érzem a napjaimat, mint szülés előtt, hogy minden legyen elintézve, megválaszolva, bepakolva, kikészítve. Nyomaszt még egy-két elhanyagolt kapcsolatom, amiben szintén én vagyok a ludas. Akikre napi szinten gondolok, hogy ma sem hívtam fel, azokat tényleg fel is csörgessem. Lassan rend lesz bennem.