2017. május 3., szerda

Kilóg a vitorlám

Mondom, mennyire vagyok hülye, szórakozott, elvarázsolt, exhausted, álmodozó, réveteg, nemtörődöm, igénytelen, szétesett, figyelmetlen (a megfelelő aláhúzandó). Egy simikás szatén, enyhén denevérujjú izé volt ma rajtam délután, és postára menet - a gyerekeket nagyanyánál parkíroztam - épp azon gondolkoztam, mennyire fura egyedül lófrálni babakocsi és gyerek nélkül. Szinte újra kell tanulnom járni, félretenni a babakocsitoló-testtartást, mikor feltűnt, hogy olyan furán felpöndörödik, kifordul a felsőm ujja széle... Próbáltam lazán visszafordítani, igazán oda se figyelve, helyette viszont belül vigyorogva egy láthatatlan kötélen egyensúlyoztam. Már az állomás előtti Coopnál zúdult a nyakambat a jeges vödör, hogy basszus, nem furcsán felpöndörödik az izé ujja, hanem bizony fonákul van rajtam!!! Na innentől rém kakin éreztem magam, lestem a helyet, ahol gyorsan lekaphatnám, visszafordíthatnám. Nem volt ilyen... Szerettem volna azt hinni, hogy a válltáska pántjával eltakarom a "vitorlámat", de nyilván naiv elképzelés volt. :D

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése