Megkezdtem egy ilyen sort márciusban. Most itt van a második.
Tudjátok, hogy érdekel a 'mért' és az ok-okozati összefüggés viselkedésben, ki mit miért csinál és a másiknak pl miért kínszenvedés ugyanaz. Miért haladunk másként egy-egy feladati listán, ki melyik teendőnek ugrik neki hamarabb, és mitől van az hogy valaki teendőnek éli meg valaki meg kihívásnak. Ebbe nem is akarok mélyebben belemenni most. Csak annyira, hogy általában egy egy feszítettebb hét után, ami a vásárokat, pici piacokat, egyebeket megelőzi, és több a fizikai alkotás és létrehozás, az utána elkövetkezendő hét amolyan szellemi felfrissülésre van megnyitva. Amikor olvasok, tanulok, töltődök, írok, posztot időzítek vagy csak tartalmat gyártok. Most éppen olvasás közben (Seth Godin-t szeretem) tarkón vert egy újabb AHHA. Pontosabban olyan ismerősen csengett a mondat, olyan természetesnek hatott, hogy éreztem, ezt anno rengetegszer hallottam, és nagyon belém épült, és tényleg így működöm. A téma éppen az 'átlag' és a 'világ(om)ban legjobbakról' szól. És itt jönnek az ismerős mondatok:...: "Az iskolában gyakran mondták, hogy ha egy nehéz feladat nem megy elsőre, ugorjuk át és kezdjünk neki a következőnek. (...) Nézd át a kérdéseket, és ugord át azokat, amelyekre nem tudod azonnal választ! Kezdd azokkal, amelyekre a legkönnyebben tudsz válaszolni!" Ez hasznos tockos volt mára. Dettó így élek zsigerből még mindig. És magamon tudom, hogy nem jóóó, és lesem, hogy másnak miért nem ez az alap :D. Nektek se ez legyen. A helyzet az, hogy a világ legjobbjai éppenséggel azokra a kérdésekre koncentrálnak legjobban, amelyekre nem tudják a választ. ,
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése