2017. május 4., csütörtök

Szoktátok úgy érezni

... hogy körülvesz Benneteket valami láthatatlan védelmi burok? Hogy a Sors kegyeltjei vagytok? Én gyakran. Mostanában különösen. A gyerekekkel jöttünk haza tegnap Anyáéktól, és az autóban kérdezte Móz, hogy Anya Dédipapa öreg? Mondtam, hogy igen. Mind a három dédipapa, mégis jobb formában vannak mint nálánál 20-30... évvel fiatalabb társaik!!! És akkor bennük is megerősítettem, hogy érezzék a súlyát, hogy nagyon különleges helyzetben vannak, vagyunk. Mert nem hiszem, hogy sok gyerek van az oviban - folytattam - akinek 5 dédije él még, és ebből az 5ből kettő dédipapa is 100 vagy 102 éves. Jesszus... Leírva is hihetetlen. Anya és Apa mindkét szülője él (Apa apukája lesz a nyáron 102 éves), és Attila Nagypapája, Nagyapó most tölti be a napokban a 100-at!!! Lesem a titkot, de elég nyilvánvaló a képlet. Hajthatatlan, nyughatatlan, valamit örökösen tervező, valamire örökösen készülő (nem szenilis) pozitív, tettrekész megvalósítók és kombinátorok. Akik az utolsó pillanatig is érzik értelmét az életnek, akik úgy érzik, feladatuk van/volt/lesz.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése