Fürdőruha szezon

Olyan régóta melengetem a keblemen az idei Swimming Beauty 2014 verseny gondolatát, hogy végre elérkezettnek látom az időt, hogy három vidám, cserfes asszonyság narancsbőrét megszellőztessem. Annyira jó ezeket varrni, és olyan jó hangulatban telt a fotózás tegnap az ÖTYÉ-n (köszönet érte Sanyikámnak!), hogy szeretném Nektek legalább töredékét általgyömöszölni az éteren. Arra biztatnálak Benneteket (és magamat is!!), hogy 30 fölött már nem ciki a narancsliget, az egyrészes fürdőruha pedig idén reneszánszát éli. Akkor lássuk a hadba induló 3 versenyzőt:

Modelljeink felszabadultan, profikat megszégyenítő módon mozogtak a kamerák előtt...

Igazi gazella típusok. Egy-egy baba ~28 cm magas, flízzel (és narancsbőrrel) tömött. 

Stylist: TILDA design,

Frizura, fürdőruha: Tűkkelütött 2014, 

Photo: Sandor Kato, 

Helyszín: Paál-Juhász Bad

Árfolyamuk: 2.790 HUF (megtaláltok: http://tukkelutott.blogspot.hu/ vagy https://www.facebook.com/tukkelutott írjatok: saracska@gmail.com vagy tukkelutott@gmail.com)

És bár természetes közegük a plázs, nem hiányozhatnak egyetlen fürdőszobából sem!!!

Reméljük, hamarosan lencsevégre kapjuk őket bevetésen, a tengerparton is. 

ÖTYE

Egyre több poszt tűnik el a süllyesztőben, mert mindig történik valami aktuálisabb mielőtt kiszedném a centrifugából, és idecsipeszelném...

Tegnap este (vagy inkább ma éjjel) már majdnem nekiláttam bejegyzést faragni, mert úgy fel voltam villanyozva. Végül mégis takarodót fújtam :). Említettem pár poszttal korábban, hogy öregszünk, és ÖTYÉ-t tartunk. Úgy fel tudja vetni az energiaszintemet, hogy a kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében vény nélküli gyógyhatású készítménnyé léptetném elő. Most pedig, ha mindenki elmorzsolt egy sós könnycseppet a szeme sarkában a meghatottságtól... mondom, hogy a tegnapi ÖTYE különkiadás volt. Az elsőt nálunk tartottuk jobb híján, mikor Attila nem volt itthon, és a gyerekek beszunyáltak. Majd következett Marikánál, Eszternél, mikor Gyula squasholt. Azóta pedig basic tyúkollá változott a Gambrinus Gastro (GG) ;-). Ilyenkor aztán igazi asszonyokba való témák kerülnek terítékre, lassan a nokedli csöszölésig, és csigatészta söndörgetésig is eljutunk. Nem is az a lényeg, hanem hogy kacarászunk a 4 fal között, az asztal felett/alatt :D.

A különkiadás minősítést Sanyikámnak köszönhetjük, hiszen krisztusi korba lépett. Túl sok időnk nem volt Marikával, de nem is akartuk túlspilázni a dolgot, csak lazzer ünnepi hangulatot teremteni. Azt kell, hogy mondjam, jól sikerült :). Mivel ilyenkorra túl vagyunk általában 2 vacsorán, Marikánál már csak az övét fogyasztjuk. Nem akartuk lelőni a poént, hogy megkérjük Esztert, ne vacsizzon, inkább készült egy tartalmas, de könnyű saláta a Runner's magazinból, Marika pedig kreált egy baromi szép, finom és egészséges túrótorta félét eperrel és eperlekvárral, házi műzlivel...

Általában Eszter szokott hamarabb odaérni (Ő csak 1 gyereket fektet), de most igyekeztem én is. Ahogy ilyenkor lenni kell, Lóci nem alszik el (a napokban egyébként sem akar este, csak áll, és ordít, ha kiveszem, koala maci módjára körbe kulcsolja a derekam a lábával - ameddig ér - és kapaszkodik kimelegedve, majd elpilled. viszont, amint süllyesztem az ágy mélyébe, újból kezdi). Attila volt a felmentősereg, mint egyébként is. Robogtam át, hogy a díszítést felakasszam, de kiderült, hogy Eszter is csúszásban van, így kényelmesen elkészültünk. A legjobb pedig, hogy nem sejtett semmit! Hallod, Attila ;-)!? 

Olyan jól sikerült, hogy 1-kor jöttünk el, de addigra már a GG ura többször kicsoszogott köntösben némi utalásként, hogy ideje lenne a tyúkoknak V-alakban hazaszállingóznia. Különösen derűs az út hazáig, vigyorogva jövök, és olyan távolinak hat egy-egy Világgámegyek Expedíciónak a fontolgatása. Na, nem mintha mostanában lett volna ilyen. Tobzódok a kímélő élet- és bánásmódban, programokban, ráadásul hazaérve, és belépve a szobába Lóci, mint egy kis szurikáta kidugja a fejét a paplan alól Attila mellől, majd miután visszarendszereztem a megfelelő kartotékba, épp csak bevackolom magam, nyílik az ajtó újból, jön Mózi: Óóó, szia Anya!!! Nem baj, ha kimegyek pisilni?

Hogy lenne baj? Ilyenkor különösen a hónom alá gyűjteném a csibéimet, és az emberrel közösen a nagy bárkában eveznék még sokáig.

M'sH Runner's

Ez volt az a bizonyos magazin, ami miatt enyhe összetűzésbe kerültem egy belvárosi újságos standdal. Pontosabban egy remek értékesítő papussal :). Császkáltunk haza hétfőn a gyerekorvostól, és a téren megálltunk a fiúkkal fagyizni, szökőkutat nézni. Akkor figyeltem fel a sarki stand hatalmas plakátjára, hogy magyarul is megjelent a Runner's magazin. Amúgy is gyűjtögetem a motivációt, hogy a futás újra rendszeresen beépített tevékenység legyen a napjaimban legalább heti 3*-i eresztésben, szóval nem is jöhetett volna jobbkor a plakát. Gondoltam, belelapozok, hogy egyáltalán megvegyem-e. Félkézzel kocsit tolva, másikban Mózit mancsolva kérdeztem a bácsit, bele lapozhatok-e vagy le van fóliázva.... Azt mondta: öööö, nem lehet, mert összetöröm az újságot. ???? Összetöröm? Mondtam, hogy ki sem hajtom, csak óvatosan belenézek. Erre ő: Akkor meg mit látok benne. ???? Pfűűű, kezdett bennem mocorogni az emberi butaságra érzékeny mutató, de igyekeztem higgadtnak maradni. Mondtam, hogy anélkül nem tudom, érdemes-e megvenni. Jött megint ő, dobta az arcomba a következőt: Úgy sem fogja megvenni!! ???? Na itt már csilingelt bennem a kis műszer :). Nem tudtam, mi legyen az a frappáns 2 szó, amivel felelhetnék neki. Biztosan nem hatottam kis szoknyában 2 gyerekkel, babakocsival nagyon futó alkatnak, na de ez mindegy is. Ha lenne érzéke, akkor a Barbie és Donald Kacsa magazint is rám tudta volna sózni egy gagyi fröccsöntött tiarával. Annyit feleltem neki, hogy ezek után biztosan nem is veszem meg, de hadd nézzek bele. Közben észrevettem a felső sorban a bódé ajtajában kiállítva fólia nélkül, elkezdtem hát lehámozni. Na erre nagyon megijedt, hogy tényleg összetöröm. Pedig abszolút nem ez volt a célom. Mondta, inkább ad ő egyet innen hátulról, de azt ne vegyem le, mert összegyűröm... ??? Erre megint mondtam, hogy pont ezt kértem elsőre, hogy adjon egyet, amit megnézhetek. Megint kibuggyant belőle, hogy de úgy sem fogom megvenni. Bólogattam is, hogy magától SOHA semmit!! Itt már ő is eldurrant, pattant ki a bódéból, hogy adjam vissza, mert zár, hat óra (ép elmúlt egyébként háromnegyed), és ő pedig soha nem fog eladni nekem semmit! Vissza adtam neki az újságot, de előtte óvatosan belelapoztam, hogy ne törjem össze, mutattam neki is, hogy látja így gondoltam csak a fellapozást. Mikor újra a kezébe foghatta az újságot azzal búcsúzott, hogy UGYE, MONDTAM, HOGY NEM FOGJA MEGVENNI!!!

Mózi szegény csak figyelt, utána elkomorult arccal kérdezte, hogy Anya, mit mondott a bácsi? Milyen volt a bácsi? Alig bírtam megállni, hogy előtte ne mondjak csúnyát, de érezte ő, mi van bennem :). Kérdezi csillogó szemmel, hogy végre megtalálta a fajtáját: Anya, ez kaka bácsi volt? Hatalmasakat bólogattam, hogy na, eeeez, az volt. Ilyen, Mózikám a KAKA Bácsi. Örült, hogy fokozhatja :). Meg Pisi Bácsi, Hányás!!! (most ha csúnyát akar mondani vagy éppen vicceset, akkor így jönnek sorban: Kaka, Pisi, Hányás. Olyan is volt, hogy valami játék kapcsán kérdeztem, hogy hívják őt, erre: Ádám Kaka, Ádám Pisi, Ádám Hányás :), és közben erőltetetten nevet a saját poénját) Még este itthon is tartott a feldolgozás, legalább 50* elmeséltem a kérésére, hogy milyen volt a bácsi, és mit mondott, és miért nem engedte meg, és én mit mondtam, és miért...

Úgy tűnik mostanában az öreg bácsik nem lelkesednek a futásomért. Márciusban elhajtottak minket Sanyikámmal az Oláh Gabi rekortán pályájáról. Amikor beütött a jó idő, kimentünk a gyerekekkel (én csak Lócival), hogy felváltva futunk, addig a másik szórakoztatja, eteti bulátával a gyerekeket. Már eleve nem a nagy fűre telepedtünk, mert tudtam, hogy a babakocsit nem lehet rátolni a pályára, így csak szélen egy csücsök zöld részre heveredtem ki a kicsikkel, mikor én már letudtam az adagot. Csak hasaló, ülő, kúszó gyerekekről van szó, semmi kárt nem tettünk, nem szemeteltünk, nem sírtak, nem hangoskodtunk, nem edzés időben voltunk kint, látszólag nem zavartunk senkit. Miután Sanyikám is lefutotta a magáét, leült szusszanni a plédre. Kb 10 perc telt el, jön a portás vagy pálya felügyelő, hogy távozzunk, ez nem játszótér!!! Hö? Mondtuk, hogy futottunk, csak most pihenünk még. Kérte, hogy menjünk, mert már túl vagyunk rajta, és ott a szomszédban a játszótér!!! Ebben az esetben, én maradtam a higgadtabb, Sanyikám agya durrant el :). Hát, távoztunk. De ma sem értem, kit és miért zavartunk, ahelyett, hogy örülnének és támogatnák a lelkes kocogni vágyó anyákat... Ilyenkor írnék be a NAPLÓba :D, hogy ezek az emberek nem jó helyen vannak, monnyanak le!!!

Megeszegettem a Mózi zsírkrétáját...

... baj (Shrek macska nézés)? A fülembe is jutott belőle.

:))

Egyébként szegény merő himlő. Amennyire Mózi nem volt, ő annyira az :(. A vakarózás technikájára még nem jött rá, csak simogatja a fejét, mint egy mosakodó kiscica.

Olyan jó lezárása a vasárnapnak....

A kulcsmásolónál hallottam elsőnek, és belém mászott.

Tyííí, soha ilyen közel nem volt....

Eddig is lubickoltam az életben, na de a mai után. Majdnem elcsapott egy autó gyalogosként/futóként a Zákány-Hadházi kereszteződésnél a zebrán. Hétvégi kocafutó vagyok, de muszáj néha kijutnom, mert a család is jobban jár vele(m), ha nem vagyok űzött, hisztis π ;-). Szemerkélt az eső, és én balga a zákány utcáról érkező tanuló vezető árnyékában nem gondoltam át hirtelen, hogy esetleg a balról a Hadházin egyenesen haladó gépkocsi nem lát rám igazán. Pedig szabályosan megálltam a zebra szélén, és leléptem. Ő pedig cseppet sem lassított, ott volt már benne a kereszteződésben. Most vagy tényleg létezik olyan, hogy egy pillanat alatt lepereg az életünk vagy csak kitalált reklámfogás, de akkor ott, ebben a hirtelen - egy-két szívdobbanást nélkülöző - állapotban valami tényleg nagyon felgyorsult. Én nem az elmúlt éveket pergettem le, hanem a közel jövőt láttam, hallottam egyből. A vizes aszfalton csikorduló gumi valóságos volt, de én hallottam utána a tompa puffanást is, és a fekvő pink-fekete melegítős alakot is. Jujjj, nagyon durva volt, és nagyon gyors. Ekkor pattantam egyet vissza hátra. Valaki tényleg fogja a kezemet...

Szakma

Nem tudom, mi van velem, próbálok kicsit kivárni, hogy ne ugorjak fejest egyből olyan elfoglaltságokba, ami később esetleg bebizonyítaná, hogy csak fellobbanó szeszély volt. Mindenesetre tegnap Attilának kijelentettem az asztalnál ülve, hogy kb úgy gimnáziumig visszamenőleg újrakezdeném az életem :)). Aztán helyesbítettem, hogy ne legyen félreérthető. Sok minden nagyon is jól gyökeret eresztett a gimnáziumi évek alatt, de szakma és elfoglaltság és hobbi és életszervezés tekintetében átrajzolnék néhány vonalat. Nem bántam én meg egyiket sem, csak az élet túl rövid (na itt kezdett vigyorogni Attila :)), blöeee), hogy minden, amit szeretnék beleférjen. Attila helyesbített (aki egyébként mára okleveles barista, juhhhéééj!! meghívok mindenkit kávézni minálunk, itt vagyunk mamámék), hogy az élet túl rövid, hogy sz@r kávét igyunk. Szóval most ott tartok, hogy jó lenne a nap 24 órájából úgy csinálni legalább 34-et, hogy beleférjen egy-két gyorstalpaló szakma is. És valahogyan úgy, hogy a nagymamáknak se kelljen megrokkanni. Lócikát 2 éves koráig nem szeretném bölcsibe adni, utána is fájó szívvel, de másként nem menne a zsonglőrködés. Nem szeretném nagyon szárnyát szegni sem, de durván dózerólja a játszin és itthon is az embereket, unokatestvéreket. Egyszer levideóznám, csak ha meglátja, akkor meghúzza magát. Egyébként meg valamit eldönt, és megy érte, akár fejjel a falnak, harap (tegnap Bercit és Mózit is megkóstolta), csíp. Hétvégén már ráütöttem a kezére tehetetlenségemben, mert Móziról majdnem lehántott egy réteget, meglepődött, elkezdett sírni :(. Mózi is meglepődött, és legörbülő szájjal mondta, hogy az én kistestvéremet nem szabad bántani! Majd odakucorodott Lóci mellé a következővel: Mutasd Lócika, hol fáj? Megpuszilom. ...

Hát ezek totál olyan helyzetek, hogy úgy érzem olyan helyen is van bennem érzelem, amiről nem tanultunk :). Pl a körmöm alja. Azt sem tudom, hogy bűntudatom legyen még jobban, sajnáljam a kicsit, ahogy hüppög, zabáljam meg a nagyot, hogy ekkora empátiával bír, legyek büszke magamra, hogy talán nekem is van közöm hozzá, hogy ilyen-amolyan reakciókkal válaszol. Máskor  meg szinte kézzelfoghatóan ömlik ki belőle a megkönnyebülés és a feszültség, hogy végre kifejezheti a féltékenységét Lóci irányába. 

Megyek varrni, nyakunkon a fürdőruha szezon ;-).

Ez még idefér mára. Elfér Kundera mellett :)

Végre felszabadultam picit, jut kis oxigén a szügyem alá, himlő kopik Móziról, Lócika füle vasárnap másodjára is kifakadt :(, de csepegtetjük, antibiotikumon túl van, köhögés, takony tovanyargal, belőlünk felnőttekből is távozik a streptococcus gennykeltő baci (Attilának 1 köröm mínusz és plusz egy, az én ujjamhoz hasonló kötözése, nyomkása, kezelése, sorozatos Kenézybe, ügyeletre járkálás a balansz), lázon innen, köhögésen túl érzem, hogy bevonzzuk újból az egészséget, visszafogom a fél egyes fekvéseket, Lócinak egyre többször van kedve végig aludni az éjszakát, tej van elég estére és reggelre, elfogadja mostanában már a tejitalt is, végre tesz 2-3 lépést (mert azt még eddig mindig csak kapaszkodva űzte, viszont anyáéknál a galériára egy pillanat alatt felszökött, Mózi kiabált utánam, hogy Anyaaa, Lócika mászik fel! Rohanok be, mert a lépcső alja lyukas, fosok mindig hogy valaki lezúg, de elkaptam időben...) Itthon is mászik fel a kanapéra, fellépőről, agypárnáról, orvosi táskáról. Húzza magát fel a polcra a kanapé végéből, aztán röptében nagy szárnyamat aláterítem, és felfogom az ütődést. Tegnap óta nagyon szépen mondja, és rázza a fejét, hogy NEM!!! Ezen túl az APA és az OTT. Illetve Tolsztojból annyit mond, hogy To(l)szt. Ha Apát emlegeti, akkor rendszerint utána a kutyát is. Attilától el van olvadva rettenetesen. Még most is meglep, hogy mennyire jó mozgása van, és egyből elkezd tekeregni, ülve, állva, ha zenét hall, sőt öltözésnél szoktam nekik rappelve mondani, hogy: Ácsi! A legjobb haverom Joe Bácsi!! Ehhez néha beatboxolok is. Most ha Lóci meghallja, hogy Ácsi, Joe Bácsi, akkor ő is elkezdi nyomni a bb-ot :D. Napról napra meglep, hogy mennyire ért és mennyire mondaná, kérdezné, csak még nem sikerül; hogy milyen szépen lapozza a könyveket (szakad azért még, ha nem figyelünk, de vmikor pont az a rossz, ha figyelem, mert akkor vadul. máskor meg ül a polc előtt, és lapozgatja Bogyó és Babócát). Olyan Anyás, amennyire csak jól eshet nekem :). Amikor haladni akarok, akkor nehéz, de ma szinte egész nap a játszin voltunk, van újra egy kis idő és türelem és szusszanás, és odafigyelés, és közös piac és főzés és sütés, és élvezés, hogy nem baj, ha borul, ha szóródik, ha csöpög, mert hát miért ne, előfordul. Azt mondtam már, hogy kanállal is tud enni? Majd felteszem a videót, hogy milyen ügyes volt már az első alkalommal :):

Olyan más a két gyerek, és egyre jobban elvannak, egyre jobban tudnak mit kezdeni egymással. És ilyen világbéke hangulatban azt javasolnám mindenkinek, hogy csináljjjj sok-sok gyermeket ;-). Annyi töltést és energiát ad ilyenkor, mint amennyit le tud szívni sz@rabb napokon. De amíg nem abból van több, addig kebelre-haver!

Tréfa!

Az első Kundera könyv úgy mászott a kezeim közé, hogy arra gondoltam, tényleg milyen jól hangzana, ha az utcán a Hajdú-Bihari NAPLÓ megkérdezne, mint Utca Emberét, hogy MIT OLVAS?. Erre olyan szép lenne azt felelni, hogy: Kunderát olvasok... ;-).

Aztán szépen vásárolgattam belőle. Ma pedig az antikvárium üvegén keresztül egymásba szerettünk. A pillanat műve volt. Ez még nem volt meg. Végre olvasok megint. Hátha nem Tréfa.

Bárányhimlő

Csak, hogy véletlenül se tűnjön unalmasnak az élet... Móziéknál az oviban már húsvét előtt kapkodta az áldozatokat a himlő, úgy saccolták, hogy a másnapot sem érjük meg, pöttyös lesz a 2 gyerek, nem megyünk. Ági néniék lepődtek meg a legjobban, hogy úgy álltuk a sarat, hogy csak na :). Mikor Mózi mondta egyik reggel, hogy Ági néni, én nem vagyok beteg, mondták vidáman, hogy Téged, Beni egy tornádó sem döntene le a lábadról... Hajajaj. Inkább - mondtam - ő szokta zárni a sort. Amikor már mindenki kidőlt, sőt, vissza is tért, Mózin akkor csapódik le. A májusi hosszú hétvégét így mi tovább nyújtjuk. 

Nem vagyok oltás párti. Ennyi. Himlőért meg főleg nem oltatunk. Kérdeztem az orvost, mutálódott ez azóta, vagy miért kéne ezt beadnunk, de azt mondta, nem. Akkor pedig hadd szóljon! Ma voltunk megmutatni, de azt mondták, már száradnak is le, jövő héten mehet oviba. Úgy rémlett sokkal veszedelmesebb kinézetű. Még egy cuki pöttyöslabda képet sem lőttem, nem tudtam, mert vártam, hogy lesz több. Kb 4 nagyobbacska volt, a többi alig látszik. Fújtuk himlő hűsítővel, zuhanyozás után nyakon öntöttem szódabikarbónás vízzel, mert az is nagyon jól szárítja. Nem vakarózott, nem volt hiszti, nyavalygás. VISZONT, a héten van az ovis anyák napja....Műűűű! Az orvos azt mondja, arra a délutánra simán bemehetünk. Kérdeztem itthon Mózitól kíváncsiskodva, hogy nem marad-e le valamiről, nem kell-e verset tanulnia, vagy esetleg már tudja is? Nagy kerek, boldog szemekkel mondja, hogy már tudja. Nem akartam kiszedni belőle, de elkezdte mondani....:

Én kis kertben jártam,

Kék ibolyát láttam.

El akart hervadni,

Szabad-e locsolni?

Alig tudtam visszafogni a nevetésemet, olyan drága volt. Mondom neki, ez nem a húsvéti vers? Láttam, megzavarodott, nem értette, de érezte, hogy valami sántít, elbizonytalanodott :)))

Nem fogok meglepődni, ha csütörtökön is ezt fogja elmondani. Húsvétkor bezzeg nem tudta ezt :). Annyira imádni való gyerek (mint a másik)!!!

ezt a Mózi-boltos játékot is a himlő szülte

Jaaaj, de tetszett ez most...

... hogy az olvadt jég megindult a az én szememből is. Hogy most kabátostól ülve a konyhában a romok felett egyedül (indulok éppen Anyát köszönteni, A fiúk Mamához mentek) van 5 percem bőgni, és kiereszteni a hetek óta felgyűlt gőzt, amit megkoronáz mégis ez az "Anya vagyok és ünnepelt" érzés, hogy Ketten is vannak, akiknek a világ közepe vagyok mindenemmel együtt. Hogy végre bevallhatom, hogy egy sz@ros NIVEA anyáknapi reklám is meghat, és csak azóta mióta sztátuszt váltottam. Remélem, hasonlóan emelkedett hangulatban éli meg az én Anyukám is ezt a napot :). Isten éltesse Őt is!

(Kismam blog szerzőjétől kaptam többed magammal)

Szia, 

Lehetne az anyaságom csupán rózsaszín cukormáz, tündéri babamosoly, édes kis lábak és cuki kezecskék öröme, de az anyaságom másik fele a biggyedt szájakról, könnyes szemekről, szüntelen veszélybe szaladó lábakról és örökké maszatos kezekről szól. 

Az anyaságom több órai rohanás 10 csendes perc reményében, nagy sírások és kacajok hullámvasútja, melynek néha részese, néha csak villámhárítója vagyok. 

Az anyaságom megjátszott szigor, "mert hát mégse lehet", aztán elengedés, és meggyőzöm magam, hogy tudatos volt, de valójában csak lusta voltam tovább vitatkozni. 

Az anyaságom közlekedési rendőr, logisztikus, gyorsétterem és zsonglőrszolgálat egyszemélyben. 

Az anyaságomra gondolva saját anyám jut eszembe: neki is ilyen volt? 

Most már tudom: igen. Ő is tudta milyen legyinteni a játékborította gyerekszoba láttán és nyugodt szívvel leülni inkább 5 percre, aztán 1 perc után lelkiismeretfurdalva felállni és mégis rendet tenni. 

Spenótról és húsról papolni, aztán sűrű napokon megengedni inkább a pizzát és jó fej szülőnek érezni magát ettől. 

Naponta tízezerszer rászólni a gyerekre a csúnya beszédért, a rugdosásért, a csámcsogásért, a száj pólóba törléséért és közben azon morfondírozni, van-e bármilyen hatása a tízezeregyedik rászólásnak, vagy csak azért szólunk-e rá, nehogy bárki is azt mondhassa, "milyen csúnyán beszél, hát nincs neki anyja, aki rászólna ilyenkor?!" 

Az én anyaságomról nem szólnak pátoszos anyák napi versek, átlagos napokon átlagos anya vagyok. De amikor meglátom, hogy a gyermekem megáll előttem és az inge alját húzogatva hadarja el a bemagolt versikét, amikor nagy nyálas puszit ad, puha karjaival átölel, amikor "szejetjek"-mondja, elolvadok. 

Elolvad bennem a jég, látod a szemem szélén kicsurog. 

Patakok erednek és most engedem nekik. 

Mindig erősnek kell tűnnöm, de ma 5 percig gyenge vagyok. 

Boldog Anyák Napját neked is! :) 

Hahóóóóó, kopp-kopp!!

(... és aki használt anno msn-t, és ismeri, az képzelje hozzá a monitoron kocogtató kezet és hangot a kopp-kopp mellé :))

Úgy érzem magam, mint akit itt hagytak egyedül a Földön, és elhúztak a többiek a szomszéd Marsra. Még éjfélkor is abból áll a FB, hogy mindenki a Stadion megnyitón van, és posztol :)). Egy-két asszonypajtásról tudok, hogy otthon dekkol gyerekekkel, és az ember mulat, de a többiek mind felfértek az Enterprise Csillaghajóra? Hmmmm...? 

Mondaná erre Edina, hogy: Férfi élet, Asszony Sors... Szép álmokat, a többi fényképes posztot megnézem holnap.

Főcím, szalagcím: A legjobb fogyókúra photoshop nélkül is hatásos!!! Létezik!

Tudom, hogy nem vagyok túlsúlyos. Tudom, hogy nem is voltam, nem is szeretnék. De az a fajta vagyok, aki mindig szeretne vagy olyan maradni, mint amilyen éppen most, vagy szeretne legalább itt vékonyabb, ott feszesebb stb lenni. Jelentem azoknak, akik sok mindent kipróbáltak fogyókúra címen: pl célfotó kiragasztgatása a hűtőre, nasi nem tartása otthon stb. Megmondom én a tutit. Biztosan korgó gyomorral kerülitek el a kamrát estig.

1.) Legyen egy borzasztó lelkes, fáradhatatlan vadász a közeletekben, aki nem rest hét közben is munka előtt 4:20-ra már kimenni cserkelni vagy a lesre :))

2.) járjon szerencsével

3.) hozza haza a már megtisztított portékát

4.) tartsatok kis hűtőt, aminek a mélyhűtője még annál is kisebb

5.) idő hiányában a bezacskózott állatot passzírozza be akkurátusan a hűtőbe a zöldségek, tejtermékek helyére, és reteszelje el az ajtaját több zsugor ásványvízzel :))

.....

Nem voltam itthon, de kaptam telefonos értesítést és ígéretet, hogy ez csak estig marad így, mert máshova egyelőre nem fér. Ok, ámbár ez a friss cucc most nyilván nekiszomorodva engedi a levét. Így viszont hóóót ziher, hogy a kamra közelébe nem megyek, a konyha egyéb tároló alkalmatosságában pedig nincsen semmi döbbenetes zsírutánpótlás.

C'est la vie 

El vagytok hanyagolva, mint a fotel alatt felejtett konyharuha. Pedig nem akarom, hogy így legyen. Zajlik körülöttünk az élet, nyilván azért nincs érkezésem ilyen szintű hóbortnak kedvezni most. A nyilvános nyafkaságot nem szeretem, utolérem majd magam, ha elmúlt május 5. Újult erővel hamarosan visszatérek. Bírjátok ki nélkülem addig.

Kellemes Húsvéti Ünnepet!

Ebből a nyuszipárból a kék masnis már gazdára talált. A másiknak legyél Te az örökbefogadója! Az legfürgébb jelentkező csaphat le rá 1.990 HUF-ért. Visszaszámlálás indul...!

Műűűű...

Úgy tűnik 15-16 hónapra vagyok kalibrálva, és utána elapad a tej bennem :(. Mózinál is azért hagytuk abba május közepe fele, mert olyan idegenné vált, hogy az üres tejeszacskókat szívogatja. Ő akkor már éjszaka nem abrakolt. Ezért gyanakodtam arra, hogy azért csappant meg. Lóci viszont ha tehetné 3* még tolná éjszaka is. Mégis oda lett a jó cucc belőlem. Bevetésre került ovi után a tejital :((. De én még úgy szoptatnám reggel-este. Így viszont talán kézenfekvőbb, hogy elhagyjuk, és tényleg csak max egy estire koncentráljunk, éjszakára már nem, sőt. Ha nincs, akkor nincs este sem. Ez majd még elválik, figyelem. 

Nyuszi Buci - Buci Nyuszi

Van olyan, aki telefonon, van olyan, aki levelben keri, kerdezi, mi van velunk, kuldjek kepet gyerekekrol, Attila frissitse FB albumjait, mert lemorzsolodtunk a vilaghalo social media oldalairol. Jogos. Most ha volt idom, akkor varrtam, azt osztottam meg, mellette probalom sikertelenul osszefogni a hazimunkat, de a fejemben gyulik a lejegyeznivalo: 

Futas DMTE palyan, ahonnan elpaterolt a személyzet

Csaladi sportdelutan az oviban

Betegseg, labadozo

Kenezy ujjfelmetszo Jack

Cirkusz 

Locika fejlodese

Husvet

Rendszeresnek mondhato OTYE :)

Most (vasárnap keso delutan) kijottem nemi unszolasra a Kenezybe ugyeletre, mert mult vasarnap begyulladt a koromagyam. Attilanak is volt hasonlo, azt mondta, tobb stacios, de miutan kigyimalta belole a levet, rendbe jott... Hetfo reggelre mar anyira begyulladt es sargallott a gennytol, hogy jobb hijan Mozi zsebebol elobanyasztam egy baglyos kituzot (elmostam), es boktem... Valamit tudtam is kipreselni, nagyon erolkodnom sem kellett. Biztam benne, hogy javulasnak indul, de nem. Meg mindig a lejton lefele haladok. Csunyan begyulladt, bedagadt, olyan mint egy hajlektalannak. Csutortokon a Kenezyben aztan felnyitottak, kaptam 2 injekciot a jobb ujjam tovebe, mert persze a leheto legszerencsesebb az elhelyezkedese. Kotottek ra parakotest, Locika el akarja fujni, mint a gyertyat ha meglatja :-) . Penteken ujra kotottek, azt mondtak most mar OK lesz, 2 naponta kossuk at, viz ne erje. Felmentesem van a mosogatas alol - jelentem!!! Vasarnap lekerult a kotes, es felettebb nem megnyugtato a kinezete :-(. Szoval ujra itt vagyok. Ne kerdezzetek, mitol van, csak talalgatni tudok. Nem manikurozes eredmenye, inkabb varras kozben szurhattam meg.

.... újból kaptam bele 2 szurit, felvágták, kitakarították, bekötötték, de nem kizárt, hogy kedden a körmömet is le kell venni, mert valami nagyon fészket rakott az ujjamban :((. Most az agyammal is gyógyítom, hogy meg ne fosszanak némi szarutól.

Szerencsés volt a helyzet, mert telefon volt nálam, így legalább tudtam írni pár sort, ígérem, többet is fogok hagyni az utókornak.

Képeslap

Tudom, most kicsit keveset láttatok magunkból, de Húsvétkor lazulós idő jön, akkor biztosan hosszú pórázon eregetem majd a laptopot és az egeret. Addig pedig viruljatok velem, hogy képeslapot kaptam a belga földre szakadt kis nyulaimtól. Nagyon kinyílt a csipájuk, esznek-isznak, dorbézolnak... :)

Tessék vásárolni, nekem meg tessék varrni.

A hátam mögött összepusmog ez a "szakad" társaság... De tökéletesen igazuk van a félkész remekműveknek :-). hAJRÁ!!

Asztali nyuszi

Az apró részletek mindenhol és mindenkor fontosak. Amolyan TESCO szlogennel. A legkisebb RÉSZLET is számít. Így vagyok az ünnepi asztallal. Még akkor is, ha csak 4-en vagyunk. Legyetek ezzel Ti is így. Készítettem cserepes nyulakat, ahogy kikandikálnak belőle. Minden teríték mellé dukál egy-egy, de csak azért, hogy senki húsvéti sonkájából ne hiányozzon a nyusziszőr :). Ha kéritek gyártok mellé névtáblát is, és ültető "kártyaként" is működhet. Az asztali nyuszik teljes magassága 12-13 cm, és csupán 790 HUF darabja. Hányat csomagolhatok?