Ma két olyan simulékony és segítőkész, ölelgetős, bújós fiam volt, hogy mindenkinek ilyet kívánnék :). Nagyon kis pöpec excel táblát rittyentettem a teendőimről karácsonyig, amibe napi beosztás és lokációk is fel vannak tüntetve, sőt költségkeretek is ;-). Szuperül tudok benne szűrni, pipálni, és ennek mentén ügyesen haladtam ma. Még a 4 fajta süteményhez is kiruccantunk a fiúkkal este vásárolni, illetve a Lóci bölcsi búcsúztatójára, ahol megünneplik előre a szülinapját is. Olyan simán ment minden, mint vajban a kés. A napirendi csúszásba így is fért diavetítés, adventi éneklés, vacsi, fürdés, mesélés, bebújás megzizzenés nélkül. A fiúk meg csak ölelgetnek, puszilgatnak, hogy Nagyon szeretlek Anya... Megszokták azért ilyenkor azt is kérdezni, hogy, De anya, amikor mérges vagy akkor is szeretsz minket...? :)) Egy-egy bajusz összeakasztás után, amikor nem akarom, hogy úgy feküdjenek le, hogy éppen összevesztünk mindig megerősítem bennük még az esti bebújásnál, hogy attól, hogy rájuk szólok/kiabálok/türelmetlenebb vagyok attól még ugyanúgy szeretem őket közben is. Innen veszik a kérdést, amit már maguktól tesznek fel megerősítésként. Annyira jó, hogy ez az érzelmi dömping csak fokozódik idővel, gyerekszám növekedéssel.
Ennek örömére nem is húzom ma sokáig az időt, hanem hamar nyugovóra térek, hogy holnap végre 8 előtt beérjünk a bölcsibe, mert utána sorakoznak a teendők, hogy a nehezével készen legyek a héten, sőt csüt-péntek, amíg tart a műszak a gyermek intézményekben...
Péntek délelőttre töltött káposzta-főző kurzusra megyek, mert nem kísérletezek netes receptekkel, mikor az anyukám káposztájánál nincs jobb. Ideje lenne megtanulni az apró árnyalatokat.
És ideje lenne fényképeznem sokat-sokat, többet-többet.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése