Bevégezte a bölcsit Lóci

Tegnap szerencsés hullámban kapott el a búcsúzás, nem hagytam magam elmerülni, belegondolni, nosztalgiázni, mélazgatni. Talán jól is jött a sok egyéb teendő, mert így nem kellett pityeregnem, sóhajtoznom. Olyan jól esett viszont látni (már eddig is), hogy imádják bent Lócit a gondozók, konyhás nénik, a volt bölcsis Erzsike néni (aki még mindig az, csak szeptembertől átkerült másik csoportba), a szomszéd óvoda óvónői... Átsütött a Lócika ragaszkodása is elbúcsúzáskor, végig ölelgetett Mindenkit, elvitték a konyhára is, kapott Erzsike nénitől útravalóul egy sárga kutyust, ami az oviban is pajtása lehet, ezen túl megkapta az egyen kis tarisznyát, mondókás könyvecskét, mappában a rajzait, üzenőfüzetet (majd 2 ünnep között). Készült pár kép az utolsó napról, kiskirályként ünnepelték meg a közelgő 3 éves születésnapját is. Nekem pedig olyan jó ezeket látni, visszaolvasni. Megköszöntük Karolinának, Erzsike néninek, Andi néninek, Ildikó néninek is az áldozatos munkáját. Nem nagy dolgokkal, nincs arányban sajna azzal a bizalommal és hála érzettel, ami uralkodott bennem, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy két óvodás fiunk lesz januártól, és egy lányunk :)).

Lóci már az öltözőben tudakolta, hogy ugye jövünk még bölcsibe. Mondtam, hogy már járni nem fog. Kérdezett is kapásból vissza, hogy de látogatni? Úgy persze... :)

És akkor pár kép az utolsó napról.

a kis kiflis váltócipő

reggeli öltözés-vetkőzés

Jobbján Szabikával a legjobb baráttal
(Domi lebetegedett, ő ülne a balján ;-))

az ünneplő sereg

meghatódás (?) :)

Karolinával

Erzsike nénivel "tüdő" nadrágban :)

A megunhatatlan Róka Koma...