Gyereknevelés dán módra - könyvélmény, ... mert szeretjük

Ha szülő vagy, biztosan megkérdezted már magadtól, hogy Jól csinálom vajon? Ismertek. Szívügyem a gyereknevelés, de legalábbis erősen vonz a téma. Sőt az egész szülő-gyerek kapcsolat, annak lelki háttere, elméletek, módszerek. Neeem. Nem arról van szó, hogy fűt-fát elolvasok, és hogy könyvek mentén nevelek, nevelünk, sőt. Elég spontán, elég ösztönös a koktél. Érdekelnek a mozgatórugók, a belénk rögzült szülői minták, és az ezekből való kivetkőzés. Létezik "helyes" szülői módszer, etnoteória? Nagyra dülled a mellkasom és az önbizalmam, amikor olyan könyv kerül a kezembe, ami ezeket az ösztönös és tanult magatartásokat megerősítik és még inkább világító toronynak fogom fel őket. Más-más kultúrában más a "normálisról" alkotott belső meggyőződés, amely ráadásul olyan mélyen beitta magát a társadalomba, hogy nem is látjuk a fától az erdőt. Kaptam egy könyvet Attilától: Gyereknevelés dán módra. Bár sok a pusztítani való elmaradás itthon, én ma a lelkemet "sebtapaszolom" az olvasással, mert annyira azt érzem, hogy nincs egyensúlyban a 'szeretném' tevékenység, és a 'halaszthatatlan kell'. Ha jó könyvet olvasok, akkor viszont elkap a hév, hogy mással is megosszam az élményt. Szép apránként jegyzetelem a könyvet, mert már menet közben úgy érzem, hogy kétszer legalább jó lenne elolvasni, mert tápanyag dús, és bőven akadnak fent gondolatok belőle. Ez megint olvasónapló gyanús ;-). Fogok még jelentkezni ezzel kapcsolatban.

Röstellem a blog slendrián kezelését

de áldozatul estem a social médiának. Durván. Le kell jönnöm a szerről :). A képeket az instára pakolom. Ma már picit átitatott az Anyák Napja. Tegnap Mózi újságolta boldogan, hogy készített nekem meglepetést, sőt ma a délutáni alvásidőben kiment pisilni, és már nem kellett visszaaludnia, hanem akkor is nekem alkotott valamit. Kérdezte, hogy szeretem-e a fehéret és a csillámló kéket ... Itthon pedig dúdolja az anyák napi dalokat, majd hirtelen a szájára tapasztja a kezét. Amíg a vacsi romokat pakolásztam elmondott egy verset, de még nem tökéletesen. Elakadt, picit zavarba jött, de csak próbálkozott. Már akkor éreztem, hogy mindjárt elzokogom magam. Lefekvéskor is bújt volna ki belőle, hogy a meglepetésnek csak az első betűjét hadd mondja el, de utána felejtsem el :D. Persze ez az első betű általában az első szótagot jelenti vagy a fél mondatot. Betapasztottam viccesen a fülem, és mondtam, hogy ne mondja el, mert nem fogom elfelejteni. Tavaly még elég pajkos kis csikók voltak, húztak jobbról-balról, csipkelődtek, és lefőttem már az elején. Idén farsangon sokat komolyodott, kíváncsi vagyok, hogy így lesz-e, és ha igen, akkor ez exponenciálisan duzzasztja-e bennem a meghatottságot és robbantja a könnyzacskókat. Hihetetlen mennyi érzelem van bennük, és hogy Mózi milyen ügyesen bánik a szavakkal, és mennyire jeleskedik érzelmi intelligenciában. Lóci nem annyira. Ő dettó én. Kopogtatnak a szavak a szájén belülről, de nem tudja kimondani, kifejezni. Inkább negatív módon reagál. Mózi kérdezi mostanában tőlem. Anya, mi vagyunk a legdrágább kincseid a világon? vagy. Anya, te félnél, ha velünk történne valami? Egyik fürdésnél kérdezte Mózi, hogy nekem mi a legfontosabb. Már nem emlékszem a körítésre, illetve hogy miről beszéltünk akkor, de erre válaszoltam azt, hogy nekem ők a legdrágábbak. Minden ilyet felszív, mint a szivacs, és utána hatalmas csillogó barna szemivel néz fel rám, és konkrétan meg is kérdezi. Még mindig nem hiszem el, hogy tartogat mélyebb érzelmeket az anyaság, pedig DE. Mindig van beljebb. 

Lolát ebből az állapotból ébresztettem ma, mikor indultunk az oviba...

AdományTAXI, és a többiek

Tudjátok, hogy gyűjtögető kis mókus vagyok. Pontosabban rettenetesen nem tudok kidobni olyan dolgokat, amik még használhatóak, csak éppen nekünk nem kell már. Úgy érzem, a lehető legegyszerűbb dolog kidobni valamit, de nekem ez nem megy, főleg mert tudom, hogy másnak hasznos. Keresem a legjobb lehetőséget, ahol közvetve szétoszthatom, és újra élhet. Bevallom, nem feltétlenül csak a jótékony cselekedet inspirál, az csak egy jókora pozitív externália, hogy ettől még jól is érzem magam. Nem szeretem szaporítani a fölösleget. Itthon is így vagyok ezzel. Mármint, amit használunk. Van azért ennek hátulütője. Nem nagyon tudok előre gondolkozni, tervezni, és két hétre bevásárolni. Amikor Attila hazaállít 6 csomag pizza liszttel vagy 24 doboz tejjel stb, akkor is mindig elfog belül a jeges rémület, hogy minek ennyi, hova spájzolunk. És pikk-pakk elfogy. A gyerekek is egyre többet esznek, amit én vásárolok az kb 2 napig tart ki. 

Na de vissza a tárgyi dolgokhoz. A helyzet annyira elharapódzott - már ha lehetek ilyen drasztikus - hogy nem tudtam bejönni a lakásba addig, amíg vissza nem mentem a pár házzal előttünk álló szomszédhoz, akivel eddig egy szót nem váltottunk, de kocsival fordulva haza délelőtt megláttam, hogy a kukája tetején két nagy szatyornyi kidobott gyerekcipő van. Nálunk is gyűlik a padláson, mert az előző lakóról is maradt ránk vagy 100 zacskó gyerekruha és cipő. Lolát felnyaláboltam, és visszamentem, hogy megkérdezzem kivehetem-e, mert éppen gyerekotthont vagy szervezetet keresek, akihez be tudjuk adni az itt felgyűlt rengeteget is. Persze, hogy ideadta. Sőt kérdezte, függöny nem kell-e, mert a másik szatyorban kidobva az van. Megunta, és leszedte, most újat tesz fel. Azt nem hoztam el, de még ki tudja :))). Mondta, hogy a padlásuk teli van hasonló kinőtt ruhákkal, azt is nekem adja majd. 

És megtaláltam a számomra lehető legjobb helyét. Adománytaxi. Ha nem ismernétek, tartsátok észben, és egy pici plusz munkával jó helyre kerülhet. Ráadásul nem fizetett hirdetést hallottatok :D.

További jó lehetőségek. Ha van ötlet, jöhet, belinkelem ide azt is - Köszi
Családok átmeneti Otthona
RefoMix

Statisztika

Minden gyerek mellett vagy között elérem azt a szintet, hogy szó szerint nagy dózisú vitamin tablettára vágyom. Megint elért. A napokban egy éjfél-félegyes szoptatáskor számolni kezdett magától az agyam. Az elmúlt 6 és negyed évből 49 hónapot szoptattam. Vagyis több mint 4 évet. Ha picit tovább megyek, akkor az elmúlt 7 évből (!!) összesen 6 hónap volt, bocs, volt az 11 hónap is olyan, hogy nem voltam várandós vagy nem szoptattam... Bő négy éve falják a testem, és mindig osztoztam valakivel rajta, belőle. És még csodálkozom, hogy néha elfogy az energia. 

Egy pici Húsvét

Azt érzem, nem izzadtuk túl ezt az idei húsvétot (sem), ez az ünnep kevésbé volt gyerekkoromban vastagon húzva a naptárunkba, nem érzem a belső késztetést, hogy élére állítsak mindent. Volt 4 nap, össze voltunk zárva, és igazán nem mocorogtunk semerre. Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára. Volt délutáni szunya, kerti matatás, elmaradás rendezés, padlás pakolás, sütés, grillezés, mesélés, játék, gyerekeknek meglepetésszerzés 'nyuszi' jövetellel, és lekeverésként egy családi mozi, majd nagymamák és női családtagok sürgősségi öntözése, hogy el ne hervadjanak :). Megint csak azt érzem, hogy annyi energiát tud adni, amikor örömet tudunk szerezni a gyerekeknek. Olyan boldog volt Mózi a családi mozijegytől, amit a nyuszi hozott nekünk, plusz megspékeltem picit a tojás és meglepi keresést a kertben egy Kincskereső Térképpel, mert a Rumini meséből annyi szeretik a térképet, illetve a Galléros Fecó titkos Naplójából a viseltes, ázott hatású könyvborítót. Élvezik a kertet, a szomszéd gyerekeket, reggeltől kint vannak homokoznak, szomszédolnak, utcán bandáznak, locsolnak, saraznak. Lola is egyre jobban részt vesz. Már nem hagyja magát átugrani a birkózásban, gyömöszölésben, táncikálásban. Ő is tartja a kezét, hogy Attila vegye fel és gyomrozza, kacag, és visong a fiúkkal. Észrevétlenül lett értő lény. Nem beszél, nem jár, de ért és mutogat. Ma megint megfogalmazódott hangosan a fejemben, hogy mennyire jó energiája van ennek a háznak. Ahogy besüt a nap, és szétszóródik az olaszos élettéren ;-) nagyon tudom csipázni.

Besz@rás, mi mindent rejteget az élet...

Hogy engem egyszer izgalomba fog hozni a kert gondolata. Mármint az a része, hogy nem csak napozni szeretnék benne vagy lábat lógatni. Azért nagyon ne szaladjunk messze, most sem arról van szó, hogy kint kapálok még ki nem durrannak a vízhólyagok a tenyeremben a bőrkeményedések mellett, de hogy örömöt okoz egy málna tő, eperpalánta, virágmag???! Sőt, hogy percekig forgatjuk a gyerekekkel a veteményező forgós állványt, hogy milyen magokkal próbálkozunk a kiskertben. Most csengetett át a szomszéd bácsi, hogy amit megígért tegnap virágmagokat, elhozta. Most nem lesz ideje elültetni, pedig azt is megtette volna, de fest.A kiindulási alap, mint origó vagy zenit az eper palánta már el van ültetve, + málna és szedertő. De kell sárgarépa, karalábé, retek, cukkini, SPENÓÓÓT, borsó, paradicsom, paprika, jégsaláta. A kertecske fele már felásva, délután pedig ÜLTETÜNK!!! Kicsit vÍnecske lettem :D? Ja. De tök jó. Attila meg folyton locsol és füvesít. Meg vakondokat kerget. Egy túrást betöm, lekezel, aztán három új bukkan fel.

* Az eper palántákat köszönöm Petrának és Katikának, a málna és szeder hajtásokat szintén Petrának valamint Magdinak

Pici Piacon jártam

... nem sok garast találtam :(

A tegnapi napom ráment, hogy feldolgozzam, hogy hiába készültem több fronton a piacra, nem ez volt életem legjobb vására. Tudom, volt Vivicittá, volt 4 napos Glamour napok, CEU tüntetés, vasárnap a családé stb mellékes, de az idei harmadik Pici Piac most nem durrant akkorát. Na majd a következő és a WAMPok.

Addig viszont készüljetek, mert május 11-én kerekasztal beszélgetésre hívtak a CS.A.K egy nő rendezvényre Jakupcsek Gabriella moderálásával. 3. blokk, 14:40-től 15:40-ig HOGYAN MOTIVÁL DEBRECEN?

Standunk is lesz, lehet próbálni, válogatni, vásárolni, tapogatni, rendelni.

Tudtátok, hogy idén a bárányok nem csak hallgatnak, hanem Shumlee-t hordanak?

Itt is nézzétek meg.

Nem ilyen témával akartam indítani, de picit le vagyok merülve... Van, hogy nézem a laptopot vagy az asztal lapját, bőszen keresek a fejemben, ásnék mélyre, de  csak a felszínen csúszkálok, és egyszerűen nem jut eszembe, hogy egy fél másodperce mire gondoltam, hogy megcsináljam, mert fontos/sürgős/aktuális/szeretném. És nem ugrik be :))) És úgy nézek ki, mint mikor Joey megpróbál elosztani 567.898.651.239-et 3.245.787-tel.

Be akarom ide linkelni ezt a FB-on is keringő videót, mert én konkrétan elsírtam magam a végére, és olyan rég hatott meg valami ennyire. Nem írok róla olvasónaplót, annyira egyértelmű.

Nem mutattam még a gyerekeknek, de nagyon kíváncsi vagyok, mit szűrnek le belőle....

És pont ez a dilemmám az iskolaválasztással. Ilyenkor (is) nagyon örülök, hogy Mózi marad még egy évet az óvodában, utána meg rajta leszünk az ügyön hogy számára a legbiztosabb helyet találjuk meg ahhoz, hogy "narancssárga színét" megőrizze. Amikor kérdezik tőlem, hogy melyik suliba visszük, merre kacsintgatunk, mindig csak az egyértelmű bennem, hogy olyanba, ami nem irtja ki ezt az ösztönösen túlbugyogó kíváncsiságát, lelkesedését, nem keményíti meg ezt a hatalmas lelkét. Néha azt kérdezik, nem egyértelmű, hogy melyik van ide hozzánk legközelebb?... Hmmmm... Debrecen nem egy világváros, hogy széltébe-hosszába ne utaznám át egy legjobban passzoló iskola kedvéért, ha kell éppen napjában 2*. 

Lola áll. Kihasználom a reggeli csendet, gyerekek alszanak még, ember elment zöld hajnalban, én aránylag keltem időben, végre van affinitásom a blog kedvéért a gép elé telepedni.

Amennyire Lócinál már aggódtam ilyenkor, hogy decemberben ő is felállt, de elindulni, csak rá félévvel indult el, nyáron Riminiben, most ezt a kontrasztot csak olyankor érzem, hogy Lola is ezt a lassabb és biztosabb tempót követi, amikor pl 10 hónapos gyereket látok szaladni mellette. December óta apránként egyre biztosabb, de mindig csak tologatja a bútorokat, kapaszkodik vagy térden jár vagy lemegy kutyába, és négykézlábazik. Most jött el az ideje, hogy hosszan elengedte a kapaszkodót. Azóta is gyakorolja, és büszkén vigyorog. Nem beszél. Az egyetlen, ami egyértelmű, az a HAMMMA... Ha valaki eszik, ő is kér. Ezen kívül felütötte a fejét az AJA, amit lehet csak én magyarázok bele, de az anya. A szivecske karakterek megint megölték a végét... Az állt még itt, hogy: cérna hangon szokott ugatni, ha meglátja a kutyát.
Most viszont indul a reggeli, felébredtek sorban a gyerekek. Hiányoztok ám... Kerítek gyakrabban időt a blogra.

Fing szag van a szobában

Bocs, de ez az első gondolat, ami bevillan. A töltő mellett ácsingózva (telefontöltő - a szerk.) a konyhában, hogy elérjem legalább a minimum 14% ot, ami az esti lekeverő sudokuhoz kell, fejét lehajtva bekúszott a gondolat, hogy nem sok fű nő mostanában itt az oldalon. De még gaz se. Most ez  is csupán egy vakondtúrás. Pedig jó lenne kitekerni ide lelkem tarka gyepszőnyegét, mert gondolat és érzelem több van bennem, mint mostanában betű. Na, és ahogy ezt kigondoltam, felhörpintettem az utolsó korty rozét, ... igen, hogy meg ne pimpósodjon - ezt már el sem sütöm - csapott meg a vacsora készítésből visszamaradt borsó szag a hálóban. Pedig még csak Lola szuszókázik Noé bárkájában. 

Egyébként áll (mármint Lola), de majd holnap. Elfogy a 14%, sudoku nélkül pedig a Nap sem kel fel reggel :D

Gyakori kérdések - Mit csináljunk, ha illatgyertya szagú a gyerek szája?

Első gyerek - Jesszus! Te hívod a gyerekorvost, én addig az összetevőket ellenőrzöm a periódus rendszer alapján, hány elektronhéjjal rendelkeznek benne az atomok.

Második gyerek - Biztos, hogy hiányzik darab az illatgyertyából? Sok hiányzik...? Ha megy a hasa legalább tudjuk, mitől.

Harmadik gyerek - szopcsi, szunya...

Kollár Ági - ... mert szeretjük

Szeretjük rovatunk 100%-ig Sári-szubjektív :).

Az egyik legértékesebb emberi erőforrásom a figyelem (lenne), mégis olyan ritkán hallom, hogy ezt pont ebben a formában hangsúlyoznák. Mióta van egy-kettő-három gyerek, ez a legaktuálisabb téma nálam, bennem. Figyelem egy gyerekre, kettőre, háromra, Attilára, magamra, munkára, barátokra, családra, háztartásra, bármi hozzám kapcsolódó, tőlem függő ÉS fontos folyamatra. Mentális frissesség, ami bennem egyértelműen hozza a testi frissességet, a türelmességet vagy türelmetlenséget, a jólszervezettséget és az ezzel járó elégedettséget. Rájöttem, hogy nálam ez a core-erőforrás. Ha ezt ügyesen tudom szétosztani, fialtatni, ha ezzel tudok egy kvázi konstans egyensúlyt kizsonglőrködni, akkor telepszik rám a 'f@sza csaj vagyok!' érzés, az 'ide nekem az oroszlánt is'. Tudom, hogy pökhendi dolog ezt gondolni, főleg, mert én is így voltam kevesebb gyerekkel, amikor életvezetési tanácsokat hallok, olvasok férfiaktól vagy egyedülálló és/vagy gyermektelen nőktől, hogy hogyan kellene az időmet ügyesebben beosztani vagy milyen applikációkat használjak. Voltam, hallottam egy-két trénert, coachot, gazdag mamit, és nem feltétlenül kifogáskereső ember vagyok, de nem éreztem magamra nézve hitelesnek, nem tudtam beágyazni a saját értékrendem közé. Aztán kezdtem találni embereket. Ráleltem remek Pici Piacos alkotó közösségre, ahol ugyanúgy zsonglőrködnek az anyák saját vágyuk megvalósításával, 1-2-3-4 gyerek mellett éjszaka, kicsit hamupipőkeként, miután a "lencsét kiválogatták". Vagy találtam végre egy olyan profi vállalkozónő anyát, akinek igaz már nagyobbak a gyerekei, de érzem benne azt a vegyes tüzelésű értékrendet, ami bennem is küzd. Az "elavult" paternalista világnézetet, amiben felnőttem, és ami jó ideje görbül, deformálódik a prés alatt, valamint a mai szemmel jóval aktuálisabb nemek közötti egyenlőséget. Rengeteg csomó paradigmámtól szabadultam meg, hála Attila szemléletének és coachingos közösségének, előadásainak, egyre több mindent tudok elengedni otthonról hozott örökségeimből, ami működésképtelenné tesz, és óriási megkönnyebbülés, ha gyökerestől kapálom ki.

Mégis Kollár Ágihoz kötöm igazán a "...pont elég ha szerethető vagy" lazaságot. Ami legkevésbé sem lazaság, sőt. De feloldotta a 'hibázni lehetetlen...', 'hibázni bénaság', 'hibázni ostobaság', 'hibázni szervezetlenség', 'hibázni gyermeki' paradigmámat. Nem tudom, honnan hoztam, mert abszolút nem otthonról. Levetkőztem a kényszert, hogy az asztal alatt tökéletesítsek valamit a számomra legkielégítőbb profizmusig, és csak utána lépjek a nyilvánosságra. Ennek elengedése, hogy nyugodtan lehet fejlődni mások szeme láttára, hogy el lehet rontani, ki lehet javítani dolgokat, sőt levegőt venni is lehet a felszínen Ágihoz tudom kötni. Szeretem azt a szerethető, emberi esendőségét, hogy ennek ellenére, ugyanazokkal a belső vívódásokkal is tud haladni, létrehozni, nyomot hagyni. És persze szívem mélyén azért érzem ilyen közel, mert Anyára emlékeztet, még ha ő nem is lett vállalkozónő. Ági 'pont elég ha szerethető vagy' lazaságával, és Édesapámtól jövő minden apró részletre kiterjedő szépre vágyásommal remélem a felszínen is tudok mit kezdeni :D.

Úristen, de jó vízszintbe feküdni....

Amikor ez hangosan kidől belőlem, ha elborulok nap közben Lolát szoptatni, akkor pillanatra elkap a félelem is, hogy na mi ez a gyöngeség, meg fogok-e öregedni mégis :)). Aztán arra gondolok, hogy ez egy pici sziréna, amit nem lenne szabad figyelmen kívül hagynom. Majd ömlik utána a felháborodott gondolat, hogy mi a manót csináltam én egy gyerek mellett vagy eggyel se. Bő 2 hete nem tudok egy nyamvadt takonyból és köhögésből kimászni, hol belázasodok, hol úgy érzem, hogy agyonvertek éjszaka, és fájok. Aztán erőre kapok, két nap múlva megint robbantott mazsola vagyok.

Egy szimpla reggeli elindulásba megint lefőttem, mire minden táska, csomag bekerült az autóba, kokárda kitűzve, kutyi megsétáltatva, Lola overáltól újra meghámozva, mert mikor tojjon, ha nem indulás előtt, teljes harci díszben :)). De ők cukik, és sokat segítenek. Mózi kérdezte is tőlem vmelyik nap a mosogató előtt állva a kis fellépőn könyékig feltűrt ujjal habos szivaccsal a kezében, hogy Anya, mi lenne veled nélkülem....? Sokat segítek, ugye? Annyira imádom. És tényleg így van. Azért keményítek melléjük rendesen, mert most már ügyesen számon kérhető a saját cuccuk elpakolása, fürdőszoba feltörlése, játékok pakolása, rendszerezése bizonyos szintig. És mióta megosztva hol egyik-hol másik töröl fürdés után, azóta kölcsönös nagy egyetértésben inkább nem áztatják szét a szobát. Ha van kitartásom ezeket a dolgokat nem megcsinálni helyettük, hanem megkérni, számon tartani és felügyelni, akkor egész jól alakul a munkamegosztás. Elszontyolodok, amikor azzal a kérédéssel indítják a mondatot, hogy Anya, most is nagyon sok dolgod van vagy játszunk? Ez tasli. És akkor játszom igazán. Elhajítom a fakanalat, majdcsak  lesz mit enni vacsira, akkor hosszan bebújok este az ágyba beszélgetni, sutyorogni, akkor nem csak 1-1 vetítés van, hanem 2-2 biztos. De konstans nem tudom hozni napi szinten. Viszont ahogy virul a tavasz, ovi után szaporodnak a kinti elfoglaltságok: játszi, vagy már kitessékelnek fél 6 előtt kb az ovi udvarról Simon Úrékkal minket, hogy zárnak :D.

Ki tud gyümölcsfát metszeni? Gyorsan mondjátok, mennyit kell visszacsippenteni, mert jóóóóóóóóóóóó sok gyümölcsöt szeretnék idénre, és már lehet, így is elkéstünk vele. Illetve eper, málna hajtásokat fogadok vakondtúrásért cserébe ;-), ha útban van nálatok, és tutifix, hogy mennyei locsogós finom.

Köldökzsinórról lekaszabolva

A nap fénypontja, hogy pár hét után újra működik itthon a wifi. Nem csak a net, hanem a wifi. Nem vagyok helyhez kötve, nem lógok a vezetékes köldökzsinórón kis sámlin az asztal alatt... Szomorú, hogy ez akkor öröm? Egy picit biztosan. De így van. Látni fogtok többször.

° JÁTÉK °

Gyerekeknek hirdetünk SHUMLEE újrahasznosított kartonvállfa-díszítő nyereményjátékot.

Díszíts Újrahasznosított Kartonvállfát! Színezd, fesd, ragaszd, dekoráld kedvedre, és oszd meg velünk facebookon a SHUMLEE márka megjelölésével vagy a #recyclepaperhanger hashtaggel instagramon. Regisztrálj nyereményjátékunkba, hogy nyerj 10.000 forint értékű tavaszi ’gyerek designt’ hamarosan debütáló Tweed Child O'Mine limitált tavaszi minikollekciónkból vagy további egyedi kiegészítőket.

Nincs más dolgod, mint vásárolni a www.shumlee.com oldalon vagy partnereinknél (partnereink listáját itt találod), és vásárlásod mellé megajándékozunk egy újrahasznosított kartonvállfával. További plusz darabhoz juthatsz, ha SHUMLEE kifutó darabjaiból vásárolsz. A kifestett vállfáról készült képet oszd meg és regisztrálj. Egy személy több vállfáról készült képet is megoszthat, de csak a vállfa egyik oldala díszíthető.
A játék menetéről és az adatkezelési szabályzatról bővebb információt itt találsz.

° Játék időtartama: 2017. március 13. 00:01:00 óra – 2017. április 10 23:59:59 óra.

° A Játékban résztvevő termékek: SHUMLEE egyedi tervezésű újrahasznosított kartonból készült gyerekvállfái

° A játék menete: A Játékban résztvevő személy (a színező, dekoráló lehet gyermek)

• Vagy csak szimplán dekorálja, színezi a kapott gyerekvállfát, és feltölti facebookra megjelölve a Shumlee márkaoldalt vagy instagramra a #recyclepaperhanger hashtaggel,
• Vagy a feltöltés után regisztrál (vezeték- és keresztnevének, e-mail címének megadásával, elfogadja a részvételi és adatkezelési szabályzatot) a Játékba is. Ahol a legújabb hamarosan debütáló tavaszi Tweed Child O'Mine minikollekció darabjaiból lehet nyerni (reészletesen a 6. pont Nyeremények bekezdésében)

° Hogyan juthatsz a vállfához?

1. Vásárolj ruhát, játékot, baba és gyermekholmit a http://shumlee.com oldalon valamint partnereinknél, fogyassz étteremben, igyál egy jó kávét, vegyél részt gyermekfoglalkoztató workshopon, és megajándékozunk egy-egy színezhető, egyedi tervezésű újrahasznosított kartonvállfával. Partnereink listáját itt találod.
2. Extra vállfaszerzési lehetőség: Ha a shumlee.com webshop kifutó darabjaiból vásárolsz, megajándékozunk 1+1 kartonvállfával, amit továbbadhatsz láncreakcióban.

A nyereményjátékba való regisztráció, csak érvényes FB vagy instagram profillal és feltöltött képpel érvényes.

Nyeremények:

1. díj: SHUMLEE tavaszi Tweed Child O'Mine minikollekció darabjaihoz egyszeri 10.000 forintos kedvezmény
2.  díj: SHUMLEE tavaszi Tweed Child O'Mine minikollekció kiegészítőiből egy minimál fa játék fényképezőgép
3. díj: SHUMLEE tavaszi Tweed Child O'Mine minikollekció kiegészítőiből egy tweed tacskó

Édes kis semmiség

Jó az, hogy apró dolgoknak is tudok örülni, sőt hogy azokra vágyom a legjobban. Egy végig durmolt éjszaka nagyon jól esne már, illetve ölből laptopozni az ágyban, amíg ki nem esnek a billentyűk az ujjaim alól.

Minden napra egy AHHA... - 1

Minden napra egy AHHA... címmel új sorozatot indítok. Nekem rengeteg villámlik innen-onnan, szeretem ezeket, legyen belőle csokor legalább itt. Nyugodtan szóljatok mellé, folytassátok.

Lola nagyobbat szunyál, mint akartam önző módon, mert pörögnék tovább, de csak nincs szívem felébreszteni, igy végül megebédeltem a Pszichológia magazinnal közösen. Rá is cseppent ;). Olvasok egy interjút, amiben írja Balla Eszter színésznő a kérdésre (Egyébként maximalista?)

".... Nem. Én alapvetően lusta vagyok. Tudom, nem annak nézek ki, mert iszonyatosan sok mindent csinálok, de ha tehetném, nagyon lusta lennék. Ha nem a férjemet választom társamul, ha nem szülök három gyereket, akkor nem pörögnék ilyen intenzitással. De most már húz magával a történet, és nagyon élvezem az életemet..."

No Comment. Úgy szeretem, amikor más is esendőnek tűnik, és bevallja, ès még élvezi is. Süt a Nap, a tulipánok már rendesen a föld fölött járnak. Kell ennél hirtelen több?

Itt vagyok

Nem tudom, mikor fagyott belém a szó, és legkevésbé sem, hogy miért. Most is olyan sután fészkelődök a széken, és egy hangyabokányi vizsgadrukkom van, hogy megfelelő tartalom szülessen. Fejben bőszen körmölök helyzetekben, mikor meg-meglep egy benyomás, de az elmúlt időben még nagyon ezek sem tobzódtak. Egy-két dologban voltam csak biztos, hogy mit fogok leírni. Ami többször felmerül, átsuhan, az már fix, hogy megnyeri a tűkkelütött poszt címkét. Ilyen lesz a Kollár Ági – mert szeretjük… tartalom (vázlatok között heverészik egyelőre ;-)), az Oups mesekönyv csokor, amit a dabasi nyomdából, egyenesen nekünk felszolgálva első ízben kóstolgathatunk. Ilyen a farsangi időszak, és a jelmezvarrások jellemformáló ereje ;-). A lehajított tavaszi energiabomba hatása még nem csúcsosodott ki, helyette elég masszív fáradság jelentkezik. Sőt… Be tudok majd számolni női kerekasztal beszélgetésbe való felkérésről, baba és gyerek vásár meghívásról, hogy készülőben a tavaszi mini kollekció nagyon kedves és szép alapanyagokból. Tudok mesélni orrvérzésig a gyerekekről, akik nőnek-nőnek lélekben (centiméterben egyelőre nem hazudtolják meg a vérünket ;-)), önállósodnak. Lola produkálja a legszembetűnőbb szellemi változásokat, valamint már érzem az eperszezon elejét, és el-elkap kikapcsolódásként a kertészkedés gondolata. Alaposan úgy érzem, hogy le van kötve a család összes szabad gyöke, nincs lézengő energia, és a fiúknak egyelőre semmi külön elfoglaltság nincs terítéken. Egyrészt keményen hiszem, hogy legfőbb feladatuk még a játék, és nem akarom túlterhelni őket és magamat heti több külön elfoglaltsággal, bőven lesz lehetőségük pörögni, másrészt van egy-két olyan sportág, amire már szívesen hordanám, de Mózi görcsösen elutasít mindent. Se korcsolya, se úszás, se ovin belüli jóga, sakk vagy hittan, néptánc. Lócika lelkes, rajta egyre jobban kiütközik, hogy foci és küzdősport alkat. Egész pici kora óta vonzódik a labdákhoz, dobál, rúg (nem verekedésként, ráadásul jól céloz és erőset dob), és hatalmas vehemenciával bír. Sosem tudott kisnyuszi módjára meglapulni a hónom alatt mesélés vagy bármi közben. Ha jön, akkor bevetődik, ha nem fér, akkor csinál helyet, nekifut fejét előrehajtva, mint egy faltörő kos :D. Ő olyan tagadhatatlan fiú, tesztoszteron túltengéssel. Mózi a lágy vonal, kb ellenkezője Lócinak. Azt mondta, biztosan azért van olyan nagy lelke, mert az ikertestvérének a szíve is benne van….. Eddig sosem említettem nekik a születéstörténetek mesélése közben, hogy ő valójában ikernek indult, valamikor január elején egy reggel az autóban észrevétlenül, gondolkozás nélkül jött a számra, és kúszott bele a mesébe. Azóta emlegeti többször. Azt mondta, hogy neki a karácsonyi ajándékot is, a testvére angyala hozta…

Ne kámpicsorodjatok el, jut itt poszt márciusban majd’ minden napra.

Eltűnésekor cipzáras polár pulcsit viselt, olló és varrógép volt a kezében...

Sanyikámnak annyit nyilatkoztam mentségül, hogy maximálisan beszippantott a varrás, átmenetileg semlegesítette grafomán kémhatásomat, illetve elszállt a net otthon megint. Nem tudok egy fenékkel egyenletesen megülni minden szeretem és nem-szeretem, de muszáj tevékenységet, így mindig van egy-egy kiugró, és köré csoportosodnak a többiek. Nem vitt el az UFÓ, jól vagyok, visszatérek.

Tudoooom...

... csak most varrok. Utána írok, becsszó :). Nekem is hiányzik.

Szolgálati közlemény - farsang

Ide is posztolom. 

Most mondjam azt, hogy milyen büszke vagyok magamra és a Ti bátorságotokra, hogy ennyien megkerestek jelmez-ügyben? Akkor mondom... Viszont az idei évre muszáj vagyok elzárni a csapot, mert túlvállalni sem szeretném magam. Amennyiben rettentő ügyes és fürge leszek, jelzem az oldalon, és azt is, ha 1-2 ötlet még átcsöpöghet rajta. Addig pedig melengessétek kebletekben szívetek maskaráját jövőre (Lócika már tudja, mi szeretne lenni. Dinó. Ez is egy felkérés volt, és kicsit elszontyolodva mondta, hogy nem tudta, hogy azt is lehet választani :D . Mondtam, hogy BÁÁÁÁRMIT, csak időben ;-) ) Este ugyan összepakoltam picit, de mindjárt lövök egy villámnézetet a munka helyszínéről.