Míg el nem felejtem. A héten kibiggyesztem vmelyik random napomat (vagy többet is), hogy zsonglőrködjek itt az oldalon is velük :). Már többször belefogtam a napirendem listázásába, hogy lássam, merre vannak megbúvó percek, de aztán összegyűrtem az excel munkafüzetet, és megbeszéltem magammal, hogy nem a legjobb időben próbálom elkezdeni a vezetést, mert Lola elég kicsi még ahhoz, hogy úgy nézzen ki a napirend, hogy: szoptatás, öltöztetés, ovi-fuvar, posta (vagy bármi), tízórai, kávézás, etetés, tisztába tevés, altatás, szoptatás, ebéd (készítés és vagy csak etetés), nyüszögés, játék, stb. Ebbe jó esettel 2 egybefüggő épkézláb órát tudok belepasszírozni, ami én vagyok kizárólag. És ez nem panasz, csak csodálkozom sokszor, hogy nem haladok. Ilyenkor sokáig fent vagyok, de reggel nem tudok kelni.
Szóval szülinap. Lola és Mózi közel járnak egymáshoz. Éreztem, hogy most nem lesz affinitásom rengeteg papíralapú dekorációt szerkeszteni, nyomtatni, díszíteni, de Lolának csak szerettem volna egy ünnepi girlandot varrni és ragasztani (mert papír és textil) csüngő kis csillagokkal valamint egy hajpántot szintén papír kis csillaggal. Kb 6-8 szál babahaja van még, ami a feje tetején nem hullt ki, és most kb bő 10 cm hosszú. Észre sem lehet venni, de majd' minden nap végig futtatom az ujjaim között, hogy van-e még belőle, és meglep a hossza :). Vasárnapra toltuk át a szombatra hirdetett családi köszöntőt, mert Poszikó Brüsszelből csak így tudta megoldani. Lola 3* k el fel az esti fektetés óta, ami egyébként fél 10-g eltartott, most pedig fél 11... Ilyenkor szoktam feladni a napot, és bealszom vele... Bocsi. Hát pont ilyenek a napjaim. Minden félbe van hagyva, és 10* ugrok neki, hogy be is tudjam fejezni :(
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése