tűkkelütött

Most azért megy a morfondírozás, hogy Lola egyéves szülinapjára hogyan készüljek külön, mert pont az össznépi családi 3 gyereknek összevont eseményre esik Lola első NAGY napja. Már most gyakorlom az egy évvel korábbi dolgok átélését és az azokon való meghatódást, mert valszeg pont aznap nem lesz időm fenekestől megmártózni az akkori eufóriában.

A napokban többször bevillant, mert újabb fogak csücskösödnek Lola ínyéből, hogy fogzástól függetlenül kinek mi a jól bevált pálinkás kiflije, amit a legutolsó pillanatban, esetleg az összes korábbi nevelési elvét sutba vágva vet be, hogy csillapodjanak a kedélyek. Biztosra veszem, hogy a hordozókendő; a soron kívüli - vagy nevezzük "hivatalosan" igény szerinti - szoptatás a másik esélyes, de remélem, vannak ennél leleményesebb/viccesebb megoldások is végső elkeseredésben :). 

Lola Baba a közelgő egy évével hozza az egyévesek minden jellemzőjét. A saját időm átmenetileg megint beszűkült. Ebbe hol belenyugszom, hol nem, és csak azért is bele akarom préselni magamat a 24 órába. Ez időszakonként okoz kimerültséget, ami nem büszkeség, de a gyerekekkel közösen kortyolgatjuk a levét. Ilyenkor nincs kedvem játszani, vagy az autóban minden reggel Danci mesét mesélni, nem hagyok akkora kifutó pályát nekik, szigorúbb vagyok, nem megy a játékos leszerelés stb. Na de Lola fújja az orrát, olyan észrevétlenül érti meg a dolgokat, hogy nem tudom megállapítani, hogy mikortól lett ennyire értő lény. Ismerkedik a testrészeivel. 'Hol a nyelved, pocakod?', értésemre adja, hogy milyen játékot szeretne játszani. Csipp-csipp csókánál régen heseget, szereti a tükörképét, beszélget vele. Rettentő jó dolga van 2 idősebb ilyen fiú testvérrel, akik húzzák-nyúzzák, hordozzák (inkább lógatják a hónaljánál fogva :)) ölben, Mózi kiveszi (=kihúzza:)) a rácsos ágyból, etetőszékből, vetkőztetik, pelenkázzák, próbálgatják. Ha éppen nyűgös, és nem tudok ugrani, akkor Mózi az ölében höccögteti, lógatva ugrál vele, amit rossz nézni, de Lola kacagja :D. Zeneszóra, énekhangra egyből aktiválódnak a boogie sejtjei, és riszál, bólogat. De még a telefon hangjára is. Éjjel-nappal szopik, de van is mit. Ezen túl persze eszik mindent. Sőt! Enne több mindent is, mint amit egy harmadik gyereknek kijáró lazaság, és némi hozzátáplálási keret "megenged" :). Pakolássza a játékokat, kockákat ki be, közben dünnyög mellé, imád kotorászni, kevergetni a legós dobozban vagy a fiúk filctollas-zsírkrétás-színes ceruzás kosarában. Élvezi a matató, csörgő hangokat. Valamelyik reggel, mire kabát volt mindnyájunkon, ő összebélyegzőzte a tenyerét és szája csücskét Mózi "céges ;-)" pecsételőjével... A karácsonyfáról szedegeti a mézes díszeket, amik alul vannak, és elér. Ügyesen áll, mászik, lépcsőzik, még menni nem megy kapaszkodva sem, max egy-egy bizonytalankodó lépést. Megint új hangokkal tarkítja a kínai-magyar babaszótárat, imádom hallgatni. Beindult a nap közben reggel, ezt még csendes félhomályban sikerült elkezdenem fél 8-kor :D.