Playskool Frizu verte ki a biztosítékot

Megpróbálom megőrizni a nyugalmamat a bevásárló központok játékboltjainak rengetegében. Hál' Istennek szabad országban élünk, és nem szükséges azt a tengernyi fos, giccses játékot megvenni, amitől a polcok roskadoznak. Igyekszem nem hangosan visítani egy-egy "kreatívnak, készségfejlesztőnek" címkézett - mondjuk ki - haszontalan szar láttán. Világos, hogy még most könnyen beszélek, mert nincs a kezemben egy gyerek mancs, akinek a végén rángatózik a hisztitől egy gazdátlan gyerek test, és most abba nem megyek bele, hogy szerintem nem kötelezően determinált egy ilyen csemete sem. És e sok bölcsesség után mégis én érzem kakin magam, hogy még egyetlen konkrétan készségfejlesztőnek nevezett játékot sem vettünk Mózinak. Győzködtem magam, hogy minek? Amikor jobban eljátszik egy ásványvizes flakonnal amiben vörös lencse csörgedezik, vagy éppen egy kis lötyögő víz, rezgő rizs. A DM (direct marketing, nem drogerie markt) minket is megtalált... Ha most veszünk X ezer forint felett bizonyos KÉSZSÉG FEJLESZTŐ játékot, ajándékba kapunk egy másikat, zöldalma illattal. Ámen. Mondja Attila, csak nyugodjon békében megháborodott lelkiismeretem. Így legalább kettőt ütünk egy csapásra, és folytathatom a saját "fejlesztésű" játékaimat. Tegnap meg is érkezett a pakk, ügyesen birtokba is vettük.

Azért itt csak muszáj vagyok feltüntetni, hogy mi volt az a termék, aminek köszönhetően ölembe kaptam a laptopot:

Playskool Frizu - beszélő hajszárító

Az, hogy rAnda, csak egy dolog, de milyen hasznos.... (és ígérem, befejezem :))

- fejleszti a kreativitást, a koordinációs készséget és az IZOMMŰKÖDÉST!!!

- aranyos, magyar mondatokat mond (15 mondat), és egy kedves dalt is énekel (könyörgöm, miért kell énekelnie egy hajszárítónak...)

- levegőt fúj és valódi hajszárítóhoz hasonló hangeffektusokat ad

- anyag műanyag
- cikkszáma: 38003426 (ez az egyetlen hasznos dolog benne. hogy cikkszáma is van)

Elnézést kérek, ha túl szarkasztikus voltam, meg attól is, akinek már van ilyene.

Peek-a-boo Mózi módra

Amíg ebédre bekaptam egy-két falatot, Mózit bent hagytam a szobában a szőnyegen. Kúszni-mászni még nem tud, csak forogni, de úgy piszok gyorsan közlekedik. Elég jól elpakolásztam az útjából, de egyszer csak azt veszem észre, hogy síri csend van. Megyek be, merre járhat, és itt leltem meg mozdulatlanul:

Mert esze az van. Nem fordult hasra, és nem emelgette a fejét. Tudta, hogy szűkös a hely, lehet a levegőjével is takarékoskodnia kell.

Final countdown

Nem jellemző rám, hogy túl rigid legyek, Mózi féléves szülinapját mégis úgy várom, hogy nem ismerek magamra. Eddig ugyanis még nem kapott semmi mást enni-inni, csak igény szerint az anyját, és úgy voltunk vele, hogy kb 6hónapos koráig nem is fog. Ezt követően viszont elkezdjük a kanalazást, poharazást. Na már most nálam ez a körülbelül azt jelenti, hogy számolom a napokat vissza :). Készülök rá, mint a karácsonyra. Na jó, majdnem... El is mentünk ma csőrös poharat venni és étkészlet szettet, nem mintha nem lenne tökéletes a Blahánés ebédek műanyag tálkája vagy egyéb Tupperware csoda tál. Mivel én vagyok Cici néni, a hozzátáplálást Attilapa kezdi. Az én dolgom csupán annyi lesz, hogy japán turista módjára fotózzak.

Annamama style

Annamamaként emlegetjük legrégebbi, legjobb jóbarátnőm anyukáját, akit tavaly meglepetés római vakációra várt Gregory Peck ;-). A repülőtéren a kofferek mázsálásakor derült, ki, hogy a csomag némileg túlsúlyos. Kapitalista rabló Wizzair mielőtt csomagfelárat szabott volna, nekikezdtek átcsoportosítani az uti batyut..... Még szerencse! Ekkor látott napvilágot a 2 dl-es SIÓ őszibaracklevek, a kék Balaton szeletek és PICK szalámik garmada (ami mellékesen nem ajándékba készült, hanem ha Rómában nem lenne mit enni... J). Annyira, hogy a kézi csomag füle is bemondta az unalmast. Mehet a kukába úgy, ahogy van az egész. Az élelemért nem kár. De benne volt a legjobb recés kés is.....!!!

Ezt ahogy Anna előadta meglehetősen vicces volt. Azóta is, ha Attila külföldre veszi az irányt, ezt az osztálykirándulós hangulatot nem hagyhatja itthon. Kis szatyorban odacsomagolom neki én is J

Fröccsöntött fröccs

Tudtátok-e, hogy idén van a fröccs éve? (Na pill, be kell dugnom a gépet, mert lemerülök)

Én csak a múltkori Bakelit záróbulin hallottam róla Andortól. Nyár elején ugyan találtam egy pár receptet (?)  valamelyik Coop vagy Reál reklám újság hátoldalán, rá is kellett döbbennem, hogy mennyire nem vagyok képben fröccsöt illetően. Ez viszont kapóra jött, utána néztem, hogy is keverik és nevezik itthol mamámék ezt a nyári nedüt. Összeütök róla mindjárt egy chart-ot :) és képbe hozlak bennetek is. Bocs, már akit.

fröccsfajták	bor (dl)	szóda(dl)	össz.(dl)	művésznév
kisházmester	1	4	5
hosszúlépés	1	2	3
viceházmester	2	3	5
kisfröccs	1	1	2	fütty (József Attila.)
házmester	3	2	5
nagyfröccs	2	1	3	hajtás, húzás (Móra Ferenc)
háziúr	4	1	5
nagyobb kiszerelések:
sóher	1	9	10
mafla	5	5	10
polgármester	6	4	10
csattos	10	5	15
lámpás	15	5	20	(Babay J.)
Krúdy fröccs	9	1	10	(Krúdy Gy.)
kőműves fröccs	250	5	255

Július végén tesztet írunk belőle!

Én még kiegészítem saját ízlésemre az alma fröccsel: 1 liter almalé másfél liter szóda (szénsavas ásványvíz)

Fazekas Mártonnak

Ezzel a csekélységgel kívánunk nagyon boldog születésnapot az 1 éves Makk Marcinak!!

..... és persze nem hiányozhat ez a fülbemászó sláger sem

Egy ágyban a TIGÁZzal

A hétfői nagy égi háború után kedden megkeresett papíron minket egy ismeretlen arc, hogy vigyázzunk, mert bedőlt a kéményünk, ne használjuk a fürdőszobát. Oké. Tudomásul vettük, de csak muszáj volt használni, meg van szénmonoxid érzékelő, így kb. szerdára el is felejtettük az üzenetet. Csütörtökön felmerült bennem a kérdés, hogy történt-e valami, kinek a kéménye ez, csak a miénk vagy a házé, de aztán olybá' vettem, hogy a közös képviselő csak megragadta az alkalmat, hogy a középpontba játsza magát egy ilyen izgalmas küldetéssel.
Miután Mózi cica bealudt, én is hasonlót terveztem végre a szokásos éjfél, fél1-es fekvések után. Fél 11-kor már bekucorodtam, Tolsztoj meg megsétáltatta Attilát. Alig futottak be, már kopogtat is valaki az ajtón... Mindösszesen négyen akartak a TIGÁZtól bejönni, mert kaptak egy felhívást, hogy a kéményünk be van dőlve. Végül egyetlen strandpapucsos, beach gatyás srác jött be, hogy kiderítse, pontosan hányan is vagyunk erre a kéményre kötve. De addig is, amíg az utcát lezárták, és kivonult 2 tűzoltó, az egész házban elzárták a gázt. Ennyit a korai fekvésemről... Attila olyan lázba jött, mint a kíváncsiskodó gyerekek, és csak azért ment ki egyedül nézni, hogyan fűrészelik le másfél óra alatt közel tízen a kéményt, mert a kisded már szunyált.
Én menet közben beájultam, pedig kiderült, hogy nem csupán mi füstölünk ebbe a kéménybe, hanem a felettünk lakó üres lakás is, valamint hogy nálunk még jó darabig nem lesz gáz, mert kell új kémény, új bejelentés, új jóváhagyás, biztosító stb huncutság. Nem baj. Addig is spórolunk a gázzal ;-), zuhanyzunk hidegben és eszünk kínait (példának okáért).

Akarsz róla beszélni...?

Ma a pszichiátrián kötöttem ki J. Mózi olyan csúfondáros alvási sorozatot követ, hogy iccaka egy-másfél óránként egymás mellett kötünk ki. Becsúszik az is, hogy hárman párban ébredünk kicsit átrendeződve. Nincs egyértelmű oka. Miért is lenne, hiszen kész találós kérdés egy csecsemő/kisgyerek. Vagy a foga, vagy a meleg, vagy a hasa, vagy azért mert forogna és a kiságy rácsai határt szabnak vágyainak, vagy nem tudom. Ma végre sikerült 10-kor kelnem, pontosabban ez volt az utolsó ébredésem időpontja. Az éjszakai murit kompenzálva különösen jófej volt a nagy fiú. Ezt ki is használtam, elnyúltam a pamlagon, és befejeztem az új Csernus könyvet, valamint mazsolázgattam a HVG Pszichológia különszámból. Csernus egy csapásra kedvenc lett a NŐ című könyv kapcsán, azóta is szeretem a stílusát és a módszerét. A legutóbbi debreceni előadást kihagytam, de nem is nagyon tesz újabbat hozzá, inkább csak ismétlés a tudás atyja.

Ha már a lelkemet így megcsinosítgattam, hátha a testem is belefér a mai napba. Uccu neki fussunk, este pedig Jazzszerda van (ha már elmosta a Blueshétfőt a zivatar)!

Keró túra

Minden - idén nyáron kerékpár túrára készülő - hazafi egyperces néma csenddel tisztelegjen a drót szamarukat kényszerből parlagon legeltető (a napokban különösen jól megy a magyar műveltető és passzív szerkezet J) anyukák előtt!

Ma kutyamód önző akartam - és még akarok is - lenni. Azt terveztem, hogy a hétvégi "pihenés" után, ami az én esetemben legalább 18 órás vigyázzba állást jelent, ma nem csinálok semmi értelmeset, csak Mózival végig aludtattom (ej, be szép nyelv a magyar... :)) a napot, én meg majd a leárnyékolt hűvös lakásban csak olvasok, netezek, öltögetek. Ahha... A selyemhasú kis majom nem akar aludni. Még annyit sem, mint máskor. Kizökkentette a hétvégi kiruccanás. Miután Béci azt hiszi, hogy azért megyünk mini szünidőkre, hogy kazal blog téma kerekedjen belőle, ezért nem is írok a hétvégi Szőlőszem Farm e-World táborról sem. Elég legyen annyi, hogy Mózi összetojta az utazóágyba terített takarót, utána a nagyágy lepedőjét, ami átpecsételt az ágyra, valamint belefosot az úszógatyóba is. 

Már másodjára csináltam capuccinot magamnak (nyugalom. koffein free), hogy végre beszunyált a gyermek, és sikerül letelepednem. Közben próbálom elnyomni a kajabáló középkori asszonyságot magamban, aki ma is úgy gondolja (szerintem jogtalanul), hogy csupán az én dolgom az örökös mosás-teregetés-vasalás-pakolás-mosogatás-főzés-gyerek szórakoztatás. Mindegy. Továbbra is szalad a lakás körülöttem, kergetjük egymást az elmaradt hétvégi teendőkkel, de én most végre olvasni fogok.

Sokan jeleztétek, és rengeteg levelet kaptunk a szerkesztőségbe (köhömm, mi számít soknak meg rengetegnek, pláne szerkesztőségnek ;-)? Az én inerciarendszeremben ez már az), hogy írjak-írjak, mert gyakorta velünk indul a reggel. Ez nagyon melengető dolog. Még olyan üdítő bölcsesség is felszínre került, hogy inspiráló vagyok. Ez viszont már felelősséggel jár. Nem maszatolhatok csak úgy a vásznon.
Inkább szóljon hangosan a nóta a koránkelő dolgos munkásembereknek, akik termelik helyettem is a GDP-t.

E.on Félmaraton

Sanyikám!

Mindent beleeee! Büszke vagyok Rád!

Filléres emlékeim

A szüleimnél még voltak elfekvő holmijaim, dobozok, újságok, nem sejtett apróságok. Jó ezeket újra felfedezni, kicsit átselejtezni, hadd kopjon a férgese. Na egy ilyen rakodás során került elő a rég nem látott fa furulyám. Régen, amikor még X-lábam volt, tanultam furulyázni. A f@sza kis Yamaha csont hangszert elhagytam általános iskolában, de ez kibírt már sok mindent. Még azt is, hogy az eredeti barnás lakkfestéktől megnyúztam. Borotva pengével meghámoztam. Ugyanis a síp részénél a fogammal felkaristoltam a sok-sok fújkálás során (azóta nem fogazok ;-)), és úgy éreztem, szebb lesz, ha lekaparom róla a festéket. Nem nyilatkozom....

Ha már az új design-nál tartunk, felsejlett bennem a lakberendező hajlam is. Hogy a fenébe ne csábított volna a foltos zöld íróasztal? Apa lefestette szép zöldre, hogy ne legyen tömeg cucc, aztán valahogy ráfolyt a technokol (már akkor is állandóan alkottam), és felkapta a színét. Miután több hasonló baleset is érte az évek során, úgy reméltem, szebb lesz, ha direktbe csinálom. Elkezdtem felcsüszkölni technokollal és ujjal....

Vissza a zenéhez. Szóval ha már megtaláltam a sokat megélt furulyát, elkezdtem feleleveníteni a tudást. Délelőttönként zenebölcsit tartok magamnak és Mózinak. Élvezzük. Azt különösen, hogy egész jól megy a kottaolvasás. Lényegesen jobban, mint a cirill betű. A módosító hangok fogását ugyan már elfelejtettem, így ennek még utána járok, de úgy is lesz dolgom a Simonffy Emil zeneiskolában.

Mi dolgom lenne nekem ott? Csak nem zenetanár leszek? Vagy Ringatóra fogunk járni? Nem, dehogy. 

Ahogy nőtt ez a kicsilány úgy lett piccolo a furulyából, majd mire elérte 12-13 évesen kb a végső hosszát, lett neki szééép fuvolája. Nem is emlékszem, mikor hagytam abba, de jó régen. Szerintem már gimnázium alatt sem fújtam. Valamelyik idei régiségvásáron találtunk egyet. Soha nem volt sajátom, kölcsönözte mindenki szinte ezeket a hangszereket. Valószínű innen és akkor merítette Attila az ötletet ahhoz, hogy születésnapomra igazi SAJÁT fuvolát kapjak!!! Így most felkeresem Balogh Józsit a régi-régi tanáromat, aki egyszer a húsvéti szünet előtt beírta a lecke könyvembe, hogy NEWSEE meg rajzolt mellé egy tapsifülest, és nekem ez baromira tetszett, hogy hangolja be a fuvoláMat és tegyen a tarisznyámba pár jó ötletet, tudást és bátorságot, hogy újra neki lássak.

Lombhullató lettem

Pedig azt reméltem, engem nem ér el a szoptatás alatti hajhullás réme. Tévedtem. Szösz hajú vagyok (szösz= vékonyszálú), nem kér fel továbbra sem a Procter, hogy legyek a Pantene Pro V reklámarca. Max arra, hogy én legyek az "ELŐTTE" modell. Azért meg nem viszem vásárra a bőrömet. A hajvesztés ütemébe mazsola is besegít. Alig tudom az ujjacskák közül kihámozni a barna tincseket. Ha így haladunk hamarosan újra a rövid hajú nők táborát szaporítom.
Cserébe viszont a fehérnemű osztályon olyan polcokon garázdálkodhatok, amit álmomban sem reméltem ;-)

Süteményrecept

Ma sütit sütöttem. Úgy ahogy kell. Még meggyet is magoztam bele. Közben eszembe jutott ez az aranyos recept:

Távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és melegítsük a sütőt 160 °C-ra. Gőz felett olvasszunk meg 10 dkg margarint. Ismét távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és erélyesen szóljunk rá Öcsire: "Nem szabad, Öcsi!" A margarint keverjük össze 20 dkg cukorral. A többi margarint szedjük ki Öcsi kezéből, és mossuk le a falat. Merjünk ki 3 evőkanál kakaót. Ismét vegyük el a margarint Öcsitől. Fürdessük meg a macskát. Tegyünk hintőport és ragtapaszt a karmolásokra. Keverjünk a margarinhoz 4 egész tojást, 2 vaníliáscukrot és 30 dkg lisztet. Vegyük ki a füstölgő plüssmacit a sütőből, és nyissunk ki minden ajtót és ablakot, szellőztetés végett. Vegyük el a mobiltelefont Andikától, és biztosítsuk a férjünk főnökét, hogy nem, nem a férjünkkel beszélt az előbb. Hívjuk fel a férjünket, és készítsük fel a legrosszabbra. Adjunk a tésztához 1 teáskanál sót és 10 dkg durvára vágott diót (közben álljunk ellen a kísértésnek, hogy mind Andikát, mind Öcsit durvára vágjuk). Engedjük ki a macskát a sütőből. A tésztát öntsük alaposan kivajazott tepsibe. 25 percig közepes lángon süssük. Vegyük el a borotvát és a macskát Öcsitől. Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy fogalmunk sincs, hogy a borotvált macska lebarnul-e a napon. Dobjuk ki a macskát az udvarra, amíg még képes elfutni. 

Bevonó máz:

Keverjük össze a következő hozzávalókat: 10 dkg cukor, 5 dkg olvasztott csokoládé, 5 dkg olvasztott margarin. Vegyük ki azt a kurva plüssmacit a grillsütőből, és dobjuk el. Jó messzire. Magyarázzuk el kedvesen a rendőrnek, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy ott fogjuk fejbe találni, miközben éppen Öcsit próbálja megmenteni a szomszéd ház tetejéről. Tegyük Öcsit a járókába. Adjunk a mázhoz 1/2 dl tejet, egy kevés sót, és lassú tűzön forraljuk 2 percig. Nyissunk ajtót a csengetésre, és magyarázzuk el a szomszédnak, mennyire sajnáljuk, hogy Andika bedugta a kerti slagot a spájzablakán. Ajánljuk fel, hogy megtérítjük a befőttek és a takarítószemélyzet költségét. Kössük ki Andikát az asztallábhoz. Távolítsuk el a szénné égett sütiket a sütőből. Dobjuk ki. Kapjunk idegösszeomlást.



Nekem még most jóval könnyebb dolgom volt. Csak a kutyaszőr felszínén úszó gyermeket kellett néha visszairányítani a játszószőnyegre.

Logitech M305 egér

Ígéretet tettem figyelmes barátnőimnek, hogy az ajándékba kapott vezetéknélküli egeret nyilvánosságra hozom az oldalon, mint elengedhetetlen segítőtársamat a blogolásban. Íme:

Hasznos kis jószág. Hely hiányában a combomon is tudok görgőzni vele. Köszönöm szépen még1*!

Zene - Tánc - Hangulat

Sokadjára lebüfizett otthonkámat parti szerelésre 1 cserélem. Mert muszáj. Mert BAKELIT záróbuli van. Mekkora szerencse, hogy a közelben lakunk, és hogy van egy 10 évvel fiatalabb húgom, aki a könnyelműen tett ígéretet behajtja rajtam. Valahogy így esett a nagy esett, hogy a szombat éjfél a bárpultnál talált meg egy üveg sörrel a kezembe. Hiába fogadkoztam magamban valamikor, hogy én majd fiatalos anyuka maradok, aki nem lesz rest két éjjeli ébredés között is hadba vonulni, ennek ellenére vacilláltam. Végül nem bántam meg. Jó volt kimozdulni és megmártózni a cigaretta füstben. Az ébredező boogie-t elaltattam mocorgó lábaimban, hátha kibírja augusztus végéig. Én ott leszek.

1 - hát nem éppen parti, mert megteszi egy flip-flop papucs tűsarok helyett. túsarkat és pántnélkülit egyelőre meghagyom a gyermektelen fiatalságnak, én meg majd felveszem max nyitóbulira vagy szoptatás és mellplasztika után

Öregszem. Fogy belőlem az, ami felesleges

És ez csak egy dolog. Az már komolyabb, hogy sváb csípős kolbászt eszek. Ráadásul - eklektikussá téve a kulináris élvezeteket -  puffasztott búzával.

Kreatív Blogger díj

Létezik ilyen is, és megajánlom magamnak a tegnapi fűrészelésért. Hatalmas kitartást követel tőlem, hogy a nulláról már idáig juttattam az oldalt. Nagy valószínűséggel ez ugyanolyan, mint mikor Pestre költöztem, és büszke voltam magamra, hogy eljutok A-ból B-be tömegközlekedve hatszori átszállással, mire aztán realizálódott, hogy kb a szomszédban vagyok, és 2 perc lenne sétálva...
Van még mit csiszolnom, fogom is, csak közben kinőtt a semmiből 2 m3 vasalnivaló. Nem elég ha a virtuális valóságban kreatív vagyok, teljesítenem kell a való világban is.
Hamarosan visszatérek!

Mózi halad

Még nem jöttem rá, hogy milyen minta szerint. Az egy sima - egy fordított túl egyszerűnek bizonyul. 

Ott kezdődik a művelet, hogy leteszem a szőnyeg közepére a hátára. Még fel sem egyenesedek, már hasra is vágja magát. Ebből az állásból kipécéz magának valamit, amit szeretne megkaparintani, és akkor beindul....

Vesz egy nagy levegőt, arccal lefelé néz, de tartja a fejét. Közben a keze, lába a magasban kalimpál. Eztán megállnak a végtagok, és felnéz, körbe kémlel, hogy változott-e valami. Semmi. Megismétli még ezt egyszer-kétszer, majd begerjed. Elkezd kurjongatni, és megpróbál háton tovább evickélni. Valamelyest sikerrel jár. Megtesz egy fél fordulatot két dimenzióban, majd háromra vált, újra hasra gördül, csak most a másik irányba. A kiszemelt tárgy távolodni látszik. Már elég gőzös a hangulata, ezért forogva indul hasról hátra, majd megint hasra. A fenekét feltolja a magasba, de elbillen. Továbbra is távolodik a célpont. Nem látom benne a taktikát, annyira trükkös. Mivel a keltésztának sem mondhatom meg, hogy merre dagadjon, ráhagyom. Majd rájön, hogy sokkal egyszerűbben is megközelíthetné a dolgokat.

Üzenőfal

Tisztelt Nagyérdemű!

Chat Box a porondon! Használjátok bátran. A háttérben ott leszek, mint kőkemény moderátor. Na jóóó, nem leszek nagyon szigorú. 

Tegnap Attila felavatta sok-sok marhasággal, csatlakozhattok Ti is kisebb sűrűségű hülyeségekkel (csak ne ennyire inkognitóban).

Csók, a légtornász

Gyerek mellett nálam már beköszöntött Advent

Ideje megszellőztetnem alkotásaim tárházát. El vagyok kicsit maradva, mert szeretném majd feltölteni korábbi remekműveimet is a teljesség igénye nélkül. 

Még ég a napmelegtől a kopár szik sarja, én meg elhatároztam, hogy elkezdem most az adventi kalendáriumot. Idén már kettőt kell csinálnom, és most talán még lazábban belefér, mint a karácsonyi nagy torpedózásban. Vannak olyan félre tett öltögetni valók is, amiket anno kinéztem, hogy ha valaha anya leszek, megfabrikálom a gyerkőcnek. Most aztán lehet mazsolázgatni.
Fonalakat megrendeltem, anyagot megvettem. A héten munkához is látok.

Egy-kettő-három-négy

.... Te kis Mózi hová mégy?
Nem megyek én messzire,
Csak a Világ végére.

Hát ott voltunk mi is. Zemplén tényleg nincsen messze. És Nagyhuta valóban a világ vége. Muszáj volt hétvégére eltűnni a városból, főleg még most, amikor megoldható a trehány pakolás. Nem kell még utazóágy, mert elég a földre hinteni a zizegő szalmát, nem kell cumisüveg sterilizáló, mert nem kell cumisüveg sem. Nem kell sok ruha, mert nyár van. Gyerek kell csak (napvédővel felszerelve), meg kutya és szülők. Meg egy lista, hogy 'mi kell a bótból'.
Hutából sosem elég. Egy hétvége tutira nem. Mire szétpakol az ember a kis parasztházban, meg asszimilálódik, megszokja a csendet, a friss levegőt, már szedheti is a sátorfáját, és csukhatja a zöld kaput.

Kőkapu, 2011. június

Ez a hétvége főpróba volt. Ez volt az első Huta négyesben. Utoljára a szilvesztert töltöttük itt a hó fogságában, de akkor Mózi még pocakban. Nyugodtan mondhatjuk, hogy bejött neki így is a terep. Hát még akkor, ha a kis medencét is fogja tudni használni. Meg az út szélén pirosló szamócát sem legeli le anya az orra elől.

Én azért éreztem a különbséget. Nem úgy kikapcsolódás, mint régen, amikor csak kettecskén mentünk, és  csak egymásra kellett figyelni, a magazinokra/könyvekre meg a sült krumplira. A legtöbb energiát elviszi még a csemete. Borozgatni, sajtozgatni ugyan így is tudunk a tűz partján, az éjszakák meg itthon is neccesek. Kőkapu Mózinak is megőrizte a szépségét (meg nekem is, mert futva is bírtam vissza az utat Hutáig) és a pálházi pékség továbbra is olcsó, de finom. A nagy trehányságnak persze a pecabot is áldozatul esett, itthon felejtődött, szóval Attila most csak sóvárgó tekintet spriccelt a négy bottal zsonglőrködő tóparti felügyelő irányába. Majd legközelebb.

Carlos apával

Fiúk a grundról

Sikeres főpróba teljesítve, jöhet a mély víz (csak úszóknak).

Rendszeres olvasóim, kövessetek!!!

A vidra család

.... vasárnaponként babaúszáson áztatja le magáról a heti felesleget. Egyelőre csupa vizes jegyből' vagyunk (apa Halak, anya Rák, Mózi Vízöntő), szóval érthető a vízimádat. Na meg persze itt van Tolsztoj is, akire leszáll a piros köd, ha vizet lát.

Mózival anno a nyolcadik hónapban voltam párszor úszni, amikor szárazföldön már esetlen dugongként közlekedtem, sőt állítólag a fürdés sem javallott várandósság alatt, de nekem ezt is meg kellett szegnem hébe-hóba napi 25 percekre. Szüleim sokszor emlegetik, hogy hátulgombolós koromban  csak akkor éreztem vendégségben magam, ha meg is fürödhettem. Egyik-másik szeánszról most is eleven képek élnek bennem J. Attila ennél hivatalosabb formában űzte, Mózi meg még nagyon az elején jár. Ami már most látszik: szeret a vízbe  pisilni. (Köhömm... nem tudom, kire ütött ez a gyerek...)

Anyátok lóháton

Sanyikám 30. születésnapjára Gyula vitéz meglepetés lovaglást és lovaskocsikázást organizált. Ez remek ötlet volt, mert olyan régóta halogatom, hogy nyeregbe pattanjak. Utoljára kb nagyapa vitt ki minket, unokákat Pallagra, és rettentően be voltam tojva, mikor prüszkölt alattam a ló, vagy leállt legelészni, és lehajtotta a fejét. Most bátrabb voltam, már kezdő ügetést is engedélyeztem Dariusnak. Még néha a ritmust is sikerült elkapnom. Nem mondom, hogy az Isten is lóhátra teremtett, de nem hagyom annyiban, még az is kisülhet a végén. A tanya* tökéletes hely családnak is. Kutya úszhat a tóban, anyjuk lovagolhat, magzat hűsölhet az árnyékban, kockás pléden uzsonnázhat, aki éhes (ez is anyjuk lesz...). Már-már giccsesen tökéletes, csak ezért nem csinálunk rendszert belőle.

Sándorom! Utólag itt is kívánunk Neked nagyon boldog születésnapot! És ne feledd, ez még csak 29+1, nem 30 ;-)!!

* név és cím a szerkesztőségben

Öt hónapos nagyfiú

Jó cucc a női szervezet. Egyre többször ledöbbenek rajta, milyen jól össze vagyunk mi rakva. Szimplán attól, hogy szopogatja az anyját egy gyermek hízik, növekszik, okosodik. És nem is akár hogyan. Mohó a kis Manó. Mire a csecs eléri a száját, már háromszor kihalászom a szájából az ujját (ami hamarabb odaér), a melltartó lecsatolható fityegőjét, a lepedőt/takarót vagy egyéb útjába kerülő repülő tárgyat. Szép munka. Csak így tovább!

MILF :) - ez itt a reklám helye. Mert megérdemlem

Mostanság az erdőben futok. Lehetetlenség pályán körbe-körbe egy-másfél órát kocogni, főleg a napon. Szerencsére annyi csapás van a Nagyerdőn, hogy nincs olyan nehéz dolgom útvonalat választani. Az egyik kereszteződésben összefutottam egy leányzóval, aki kérdezte, merre tartok, és javasolta, hogy ne futkorásszak arra, amerről ő jön, mert megint áll ott a földút szélén egy gyanús alak, aki a farkán matat. Ennyit a sárga tégláról. Számomra ezek legendák. Soha nem találkoztam – hál’ Istennek – eddig hasonlóval. Így most sem. Futottunk együtt. Balzsam volt 31 éves mami szívemnek. Először is megkérdezte, hogy mindig így futok? Nem a ruhatárámra gondolt, nem is arra, hogy egyedül. Azt mondta, mehetnék edzeni hozzájuk, mert ő sportol. Na hiszen. Akkor már el kellett büszkélkednem vele, hogy öt hónapos kisfiam van, nem tudnék egyesületben edzeni, meg nem is akarnék. Ha valamit muszáj, akkor már nem is kell. Meglepődött. Azon is, hogy ennyi éves vagyok. Kérdezte, nem akarok-e futni vele néha napján, mert egyedül nem biztonságos erre. Miután ecseteltem, hogy elég hektikusak a napjaink, és babakocsival sétálunk ki a Campusig, utána lepasszintom nagymamának toszigatásra a bébit, majd újra haza, tetszett neki. Azt mondta, milyen aranyos dolog ez. Na ekkor buggyant bennem nagyot, hogy túlnőttem a 20-as korosztályon. Kőkeményen beleléptem a 30-asba. Ez már aranyos számba megy…. Ő még egy ruganyos 25 éves volt. Tudom, hogy nem panaszkodhatok, nem is teszem. Csak ideje megszoknom, hogy nem vagyok tini. Már jóóó rég nem. Max MILF lehetek J. Majd egyszer. Addig pedig lebegek valahol az euklideszi vektortérben.

Follow me

Hömpöröappor ündürüxi. Legyél Te is nyilvános/hivatalos követője tűpettyes hétköznapjainknak!

Ne egyetek nitrites pácsót!

Sajnos nem vagyok 100 százalékig tudatos vásárló. Én is csak a fogyasztói társadalom torzszülött gyermeke vagyok, viszont mentségemre álljon itt, hogy abból is a kevésbé jövedelmező fajta, mert nem lehet rám sózni mindenféle vackot, huszadik pároló lábost, konyhai gépet, kést, aprítót. Van így is fölös holmi, bigyós lelkem kirakata a lakás (de azok csak ártatlan mécsesek, cserepek, üvegek...). A pácsó az más. Keresem az arany középutat, nem eszünk/eszek félkész, előre sütött dolgokat, konzerveket, de nem azt mondom, hogy nem csúszik bele holmi "szemét" a tányérba. Ki győzi pénzzel és cérnával az összes bio lófitty megvásárlását, beszerzését, elkészítését. Vacsira finom jó csirkemell sonkát ettem, és az asztalon ott hevert a védőgázas csomagolás. A szemem az összetevőkre tévedt. 60% csirkemell. Ez még egész jó is lenne, ha nem gondolok bele, hogy akkor mi lehet a másik fele. Következő összetevő: NITRITES PÁCSÓ. Na, mi pék f. lehet ez? Nem hangzott túl jól egy élelmiszer jellegű cikken. NITRIT??? már ez szar ügy. És a pácsót még nem is tudom, mi a csoda. Vissza az internethez. És most nem programozok. Ha csak a felét, vagy harmadát hiszem el annak, amit a neten írnak róla, már akkor megrövidítettem az életemet 2 évvel egy lehellllet vékony sonkával. Hiába szól mellette, hogy glutén és szója mentes, az jár a legjobban aki rá se néz ilyenre, max szökőévben egyszer.

HTML-expert

Nagy fába vágtam a fejszémet megint. Elhatároztam, hogy saját magam csinosítgatom az oldalt. És persze nem holmi előregyártott, formázott, pikk-pakk feltölthető mirelit sablonnal. Ez megint olyan dolog, hogy aki egyszer már csinálta, valakitől elleste, tanulta, annak ukk-mukk-fukk megy. Én viszont analfabéta vagyok a hasonló dolgokhoz. Az élelmesebb olvasó már felfedezhet annyi változást, hogy hosszas barkácsolás után (na jó meg Bacey kicsit fogta a kezem, amikor elvesztem a 

expr:dir='data:blog.languageDirection' 

xmlns='http://www.w3.org/1999/xhtml'

xmlns:b='http://www.google.com/2005/gml/b'

xmlns:data='http://www.google.com/2005/gml/data' xmlns:expr='http://www.google.com/2005/gml/expr'>

rengetegben) van faviconom. Tegyétek csak be szépen a Kedvencek/Könyvjelzők közé, és akkor megjelenek megkülönböztetve.

Azóta, ha a gép előtt ülök, már kapom is a kérdést a nyakamba vigyorogva, hogy megint programozok...J? Simán. Általánosban számtech szakkörös voltam, és TURBO Pascalban programoztunk. Az, hogy foggggalmam sem volt róla, hogy mit csinálunk - de csak megjelent a képernyőn a karját-lábát tárogató pontpontvesszőcske ember - szerintem nem írja le a halvány lila gőzöm mélységét. Szóval tessék értékelni a próbálkozásomat. Poki tudom, hogy velem van ;-) Én pedig a vizilovakkal.

Az oldal folyamatos fejlesztés alatt :)

Kamionstop

Ez másnak nyilván nem nagy szám, sőt. Rutin. Észre sem vehető momentum, hogy elgurul 90 km. Nem úgy nekem.

Antialkoholizmusra kényszerített szoptatós mamiként és Pünkösd lévén bevállaltam, hogy hazafuvarozom a kapcsolt részeket Debrecenbe. Ez volt az első országúti vezetésem. Úgy tűnik, merő véletlenségből minden első komolyabb élményem a Hortobágyhoz köthető. Hálás volt az összes körülmény, ami kezdő vezető kezére játszhat. Se szél, se eső, se délibáb, se forgalom. Egyetlen mezőgazdasági gépet kellett megelőznöm, de ha rajtam múlik, az sem zavar, ha 20-szal kell csorognom Debrecenig. Markoltam a kormányt rendesen, borítékba már csúsztattam is egy enyhe ínhüvelygyulladást. Fácánt sem ütöttem, nyulat sem, pedig néha olyan érzésem volt, mintha Noé bárkája borult volna ki az útra .

Mission Impossible?

Pünkösd családi küldetésről szólt idén. Kimondva-kimondatlanul egy cél vezérelte a csapatot: kedvet és kilót verjen a 38 kg-os nagyiba. Legalább félkila plusz volt a hétvégi remény. De a több csak jobb. (60 dkg lett. Csomagolhatom? Ám legyen...) Mert a 38 kg szerintem szenesvasalóval a zsebében annyi, bár ő állítja, hogy 42-43 kg, mint én. Versenyre akar szállni az én szoptatós étvágyammal a reggeli egy bögre tejével és esti joghurtjával :)???! Ne parádézz, Nagyi!

Sosem volt tipikus dundus falusi nagymama. Fénykorában is max 45. Sudár volt ő mindig. Ez viszont már más. Kis család-nagy család levonult Tiszaszentimrére, és asszonyok egész hétvégén főztek. Nem hiányozhatott a tipikus petrezselymes új krumpli a zsenge falusi rántott pipivel, uborka salátával, de volt ott pörkölt, babgulyás, zöldborsó leves, aranygaluska ésatöbbiésatöbbi....

Mózi is élvezte a helyzetét pucéron heverve a vén diófa alatt. Zöld lámpát kapott a plédre pisilés, sőt a reggeli biológiáját kissé elcsúsztatva a délutáni fényben szintén a pokrócra, valamint valahol a lavor és a kerti csap között fél úton sikerült kilehelnie magából.

Testet-lelket simagató kis wellness hétvégét rittyentettem, leszámítva a ma már divat számba menő méregtelenítést és beöntést. Maradt az ósdi manikűr-pedikűr-kozmetika-futás. Így olcsóbb is volt.

Artemisz istennő kegyelméből

eggyel szaporodott a családban a 'hivatásos' vadászok száma. A balansz így most már 1, azaz egy darab vadász :)

Eta néééénii!

Anna nem is hozott kisautót, hanem Nagy Ádámtól kapott kölcsön....

Éljen a sírig tartó barátság :)

Szép vagy Alföld, legalább nekem szép...

Kuplerájos ég alatt, kolompol az Ádám család sok szennyes ruhája… Még csak eggyel szaporodott a kis család, de olykor már elunom a házimunkát. Babafejű Aladárra nem foghatom, de minap szennyes válogatás közben döbbentem rá újra, hogy ezt a tenger ruhát felajánlom mindjárt a Máltai Szeretetszolgálatnak vagy az árvízkárosultaknak (Inkább az árvízkárosultakat választom, mert közben kiderítettem, hogy máltaiék csak mosott, hajtogatott cumót vesznek be. Így ezzel nem lennék előrébb).

Pedig hol vagyunk még a négy gyerek-kutya-kertesház boldogságos háromszögtől J?