Úgy vágok bele, hogy nem állt össze még a fejemben, melyik végét is fogom meg a beszámolónak. Legfőbb feladatom 2014-re továbbra is az, hogy rögzítsem magamban: A KARÁCSONY MÉG JÓ PÁR ÉVIG NEM A MEGHITT MAGUNKBASZÁLLÁS ÉS UNATKOZÁS, HANEM PÖRGÉS-FORGÁS, VILLÁMLÁS. Van naaaagy család, vannak kapcsolt részek, hál' istennek sok sok jó barát - már-már családtag, jövés-menés, több irányba való megfelelési kényszer. Már karácsony első napján megállapítottam, hogy ez az 1+2 nap rettentő kevés mindenkire úgy igazán. Mert idén leginkább arra vágytam volna, hogy édes négyesben ünnepeljünk 3 napot legalább, utána 2-3-at a családdal, mert azt is úgy szeretem, és még legalább 2-3 napot a barátnőkkel. Így lett az egészből rohanás, és hatalmasra hízott vágyakozás, hogy Attilával ne csak integessünk mindig a szoba két végéből egymásnak. Számomra ez a legszembeötlőbb váltás 1 és 2 gyerek között. Hogy olyan minimális idő és figyelem jut egymásra. Mármint Attilával egymásra. Egy gyerekkel még mindent lehet. Őt még mindenhova lehet vinni, őt még lazán le lehet "osztani", ha akarjuk. Kettő mellett viszont az idő síkja eltorzul és megrövidül. Év végére Attila hiányzott leginkább.
Természetesen minden klappolt. Visítva, szervezve, kapkodva, de gyerekek mit sem sejtve. A délutáni alvást próbáltuk volna kihasználni a lehető legjobban, de természetesen ilyenkor alszanak keveset :). Kettőig le sem tettem Mózit, de addigra megfőztem; megterítettem; előkészítettem, amit kellett; kiporszívóztunk stb. Aztán bedugtuk a paplan alá a fiúkat, és mint az őrült kapkodtuk elő a díszeket, és díszítettünk, csomagoltunk (amiről a szekrény tetején megfeledkeztem...), szaladoztunk. Teli volt a konyha, a kamra, a szoba. Miután Mózi felkelt nézett az ágyban egy magyar népmesét (kicsit meg is volt lepve, hogy én ajánlottam fel :D), utána pedig megnyitottam neki a fürdővizet, hogy fürödjön meg alaposan, mire jön az angyal. Szegénynek jól kiázott a keze.... Attila is beszállt mellé, majd én is, Lócika meg bent figyelte a kis székében :). Engedtük, cseréltük a vizet a kádban, majd szépen felöltöztünk, csengetett a Jézuska... Még itt sem lassult a tempó, de már Mózi nyomta a gázt. 2 perc!!! alatt kibontott kb mindent mindenkinek. Úgy kellett ráfeküdnöm az én ajándékomra meg az Attiláéra, hogy azt neee, én szeretném, meg majd Apa :)). Meg sem nézte, mi van a papír alatt, csak azt kérdezte, hogy mit lehet még kibontani :). Mikor már nem maradt más, elkezdte a romok alatt felfedezni az ajándékokat. A legsikeresebb a gurulós bőrönd volt. Amit le is rajzolt a Jézuskának, hogy szeretne. Persze ezen túl is volt sok minden, nem is férünk perpillanat a lakásban megint. Nem tudok több polcot felszabadítani, teli a kamra, teli a konyha, a szekrény teteje (egy még szabad...). Ideje költöznünk.
Lóci pedig követte Mózit kicsiben. Ő a precíz rágcsáló volt a csapatban. Szalagot, papírt, ragasztót, játékot (éppen ma este kakált ki egy 2,5 cm hosszú zöld csillagos dekor tapasz darabot...). Nagyon cukik voltak. Itthoni vacsi után felkerekedtünk a nagyszülőkhöz szépen sorban. Éjjel egyre kerültek ágyba a gyerekek. Lócit sem tudtam elaltatni Anyáéknál. Biztos sok kortizolt szopott ki belőlem szegény itt a finishben ;-).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése