Ilyen is rég volt, hogy éjfél előtt fekszem (igyekszem is). Olyan meg még soha, hogy Lócika ÁLL. Még csak a felkapaszkodós formában, de most már kétségtelen, hogy az. A kis fellépőre eddig is feltolta magát olyan fekvőtámasz félébe, illetve ha a földön fetrengtem mellette akkor rám mászott, és felhúzta valamennyire magát, hogy a térde nem volt a talajon. Ezt fejlesztette tovább. Olyan drága. Most ugrás szerűen sokat fejlődött, értelmesedett. Kezd emberre hasonlítani, már nem olyan kis bébi féle. Lassan két nagy fiam lesz, eltűnik a kicsi is. Neeee :)!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése