... hihhetetlen. Így kezdtem meg a posztot, majd ebéd előtt félbehagytam, és egy bekezdés elolvasása, egy bekezdésnyi idő magamra, feltolta az energiaszintemet. Gyűjtöm az összes ilyen tevékenységet tudatosan, hogy amikor 'barna kaki' vagyok kiviruljak.
Év végére biztosan elérem saját magam alját. Vákum Professzor (VP) beszippant a maga rendezetlen káoszával, és mint magára hagyott rendszer produkálom a szétesést. Erőtlen vagyok. Még annak gondolata is legyengít, hogy elinduljak, és három gyereket felöltöztessek, beültessek az autóba. Inkább nem indulok semerre. A kávé iszogatás nem fáj csak süti majszolással. Ebbe a nihilbe villant be a debreceni Parasztbolt (ne kérdezzétek, hol a kapcsolat :D...). Tuti, ilyen ihlette meg Gazdag Erzsit a Mesebolt kapcsán. "... fiókjában törpék ültek, vizilányok hegedűltek..."
Hát ezért szeretek olvasni... Iszonyatosan beindítja a fantáziámat. Egyrészről nagyon ellazít, más részről keresztül-kasul beindul az agyam. Ledugdostam az összes gyereket aludni ebéd után, gondoltam, én is kihasználom az időt, olvasok és belealszom, amíg Attila vadászik... Nem jött össze :). Sorba világosodok meg vagy inkább fogalmazódnak meg bennem egyértelműségek. Biztosan sokaknál kiverem a biztosítékot, de egy bekezdés elolvasása után gondolatban végig szánkáztam anyámon-apámon, Attilán-magamon, gyerekeken-iskolaválasztáson, szófogadáson-eretnekségen, kilógáson-megfelelésen, hiten és elfogadáson, Tappancs diafilmen, Poszikóval való karácsonyi futásokon.... Persze telefon nem volt a közelemben, Lola mellett bent maradt, így már pattantam is ki, jöttem pötyögni a gép mellé, hogy megosszam az olvasótáborom, hogy legyen szemforgatás, hümmögés, felhördülés vagy bólogatás egy-egy poszt kapcsán. Nyugi picit a mélyére kotrok majd, így már csak nem fogom elfelejteni, de most kaja-kóma mellé olvasás dukál nem gépelés.
Év végére biztosan elérem saját magam alját. Vákum Professzor (VP) beszippant a maga rendezetlen káoszával, és mint magára hagyott rendszer produkálom a szétesést. Erőtlen vagyok. Még annak gondolata is legyengít, hogy elinduljak, és három gyereket felöltöztessek, beültessek az autóba. Inkább nem indulok semerre. A kávé iszogatás nem fáj csak süti majszolással. Ebbe a nihilbe villant be a debreceni Parasztbolt (ne kérdezzétek, hol a kapcsolat :D...). Tuti, ilyen ihlette meg Gazdag Erzsit a Mesebolt kapcsán. "... fiókjában törpék ültek, vizilányok hegedűltek..."
Hát ezért szeretek olvasni... Iszonyatosan beindítja a fantáziámat. Egyrészről nagyon ellazít, más részről keresztül-kasul beindul az agyam. Ledugdostam az összes gyereket aludni ebéd után, gondoltam, én is kihasználom az időt, olvasok és belealszom, amíg Attila vadászik... Nem jött össze :). Sorba világosodok meg vagy inkább fogalmazódnak meg bennem egyértelműségek. Biztosan sokaknál kiverem a biztosítékot, de egy bekezdés elolvasása után gondolatban végig szánkáztam anyámon-apámon, Attilán-magamon, gyerekeken-iskolaválasztáson, szófogadáson-eretnekségen, kilógáson-megfelelésen, hiten és elfogadáson, Tappancs diafilmen, Poszikóval való karácsonyi futásokon.... Persze telefon nem volt a közelemben, Lola mellett bent maradt, így már pattantam is ki, jöttem pötyögni a gép mellé, hogy megosszam az olvasótáborom, hogy legyen szemforgatás, hümmögés, felhördülés vagy bólogatás egy-egy poszt kapcsán. Nyugi picit a mélyére kotrok majd, így már csak nem fogom elfelejteni, de most kaja-kóma mellé olvasás dukál nem gépelés.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése