Hahhhh, kár lett volna elkapkodni... :)

Mennyivel jobb, hogy nem számoltam be frissen a zsúrról, mert még túl uncsi lettem volna :)). Tudom, hogy nem vicces, és hogy mindenki máshogy közelíti meg a kérdést, főleg, ha valaki dolgozik, és a gyerekek elhelyezése patthelyzetet okoz. Illetve hogy van egészen pici 3 hónapos ded is, de sosem volt még ilyen intenzív utánkövetése egy gyerek programnak, mint az idei Miklós-zsúrnak. Én is igyekszem, mint mindig mindennek a jó oldalát nézni, de jutott a mi kis csizmánkba is hányós-fosós vírus...
Úgy tűnt, hogy sikerült annyira ügyesen időpontot foglalnunk, hogy egy anyukán és kislányán kívül mindenki jelen lesz. Vagyis 18 gyerek 8 anyuka! Az utolsó pillanatban sajnos Barbi megadta magát, valamint jött egy apuka anyuka helyett, így a végleges állás: 7 anyuka, 1 apuka 17 gyerek. Nem készültem semmivel. Mármint nem akartam agyon moderálni a programot játékkal vagy foglalkoztatással. Olyan szépen eloszlott az embersereg, központi hely volt természetesen a konyha-nappali. Nem is csoda. Frissen sült kakaós csiga, kókuszgolyó, linzer, mézeskalács, sütinyalóka, tökmagvas pogácsa, gyümölcsök, keksz, ropi, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Főztünk sűrű forrócsokit, és max ezekben az 5-10 percekben tudtunk/tudtam egy-egy mondatot váltani az anyukákkal. Ezt mindig sajnálom, de már nem elvárás. A buli végével aztán felsorakozik hirtelen előttem a sok-sok félbehagyott beszélgetés, hogy pill, mindjárt visszajövök..., várj, folytatom, szavad ne feledd... 
Ebben a nagy zsibvásárban egy jóképű kisembernek sikerült megfagyasztani a levegőt egy sugár-hányással, úgy a semmiből... Visszarántottuk a dolgokat a rendes kerékvágásba, és cipőhúzáskor produkált még egy ilyet szegény. Akkor már egyértelmű volt, hogy ez nem autó okozta összerázkódás, hiába csak víz jött belőle. Ez volt hétfő este. Kedd estig csak Mesiről derült ki, hogy offon van, majd lassacskán éjszaka elkezdte kapkodni apróbb és nagyobb testű áldozatait a vírus... Viberen, és emailen keresztül megindult a kommunikáció, hogy ki milyen státuszban van éppen, és még olyan apukáról is jött hír, aki épp bedugta a lábát, hogy felcsipegesse a családját. Én Lolával egyelőre megúsztam a hányást-fosást, de kerülget valami, láz-reszketés fel-felüti a fejét, illetve folyamatosan úgy érzem, mint akit éjszaka összevertek. Fájnak a részeim. Mózi még most is ramatyul van, ölelgeti szegény a piros vödröt, és még soványabb, mint valaha. Azt mondom, inkább most, mint karácsonykor. Az meg, hogy én végre erölködés nélkül ledobnám azt a 2 kg-ot, lehet, nem is jönne rosszul ;-)

Ho-Ho-Hóóóóó, Boldog Vírusmentes Karácsonyt!! ;-)