Karácsonykor valahogy nem csúszik az írás. Olyankor annyira koncentrált az élmény, annyira sugároznak a gyerekek, hogy teljesen beszippant. Annyira nem szeretem a december 27 reggelét, amikor megszakad az élmény, és beszivárog a hétköznap. Nagyon nincs is affinitásom egyelőre, hogy beszámoljak rólu(n)k, annyira cukik voltak. Lehet, hogy pár nap múlva kanyarítok egy bejegyzést, de tényleg csak az utókornak, hogy felidézhető legyen az élmény.
Ami viszont kiteregethető, mert engedélyt is kértem rá, az a kislány, akinek hatalmas örömet hozott Az álomtündér, és ezzel együtt nekem is :))
 |
| úgy tűnik, működik... ;-) |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése