Advent időszakában felvetődött idén is a kérdés, hogy ajándékozzunk-e vagy eresszük el, és csak örüljünk az együtt töltött időnek, esetleg szabjunk egy keretet az összegnek és az ötletnek, netán teremtsünk élményt. A vélemények megoszlottak, de csak abban maradtunk, hogy nem költünk milliókat, nem ajánljuk fel alapítványnak, sőt jövőre sem fogjuk, mert egy-egy jó könyv vagy közös ajándék lehet telitalálat, az adakozás meg nem karácsony függő. Sőt. Kiskata olyan körítést kerekített az ajándékai mellé, hogy rendesen sz@rul éreztük magunkat, hogy ennyire beleadott apait-anyait :). És no. Elég jól ismerjük egymást, nem lógott ki egyetlen meglepetés sem a sorból.
Én a legjobban mégis annak örültem, örülök, hogy ennyi év után is itt vagyunk egymásnak rendíthetetlenül. Természetesen nem csak karácsonykor, hanem ötyék keretében, hol a Kis padliba szervezve, hol ide ittalvósra, viszont a karácsony mindig Sanyikáméknál van bármerre költöznek. Az utolsó adventi ötye is a legjobb volt az elmúlt időkben asztal alá nevetősen, tortillázósan. Mert egy-két-három-négy-öt gyerek, szoptatás, multi és kispadli sem akadály, ha igazán akarjuk. Akarjátok? IGEN, AKARJUK ;-)!!
Borika csak így volt hajlandó bekenni az piros orrát, ha mindenki kikeni... |
egy csöppet billen a kép baloldalra :D |
Igen,akarjuk :)
VálaszTörlésInnye, de jól felhívtad a figyelmet szegény Bobek orrára... :)) Jó kis skicc volt. Jó az első kép :) Gyula Vitéz hajnal 5ig pihente a fáradalmakat a barátaival.... :)
VálaszTörlés