BÚÉK

Kívánok Nektek boldogot és sikereset. Az újévi fogadalmak megvalósulásának valószínűsége legyen a lehető legnagyobb, Ti pedig legyetek a lehető legelégedettebbek. Jövőre újra ugyanitt.

A hímzőráma idén nagyon bejött

2013 pedig a  filc éve volt :). Egyértelmű.

Ma még ezt a posztot bővítem

Csipkedem kicsit magam, mert januárban már nem akarok a karácsonyi szöszmötölésemmel foglalkozni. Kezdenek a napjaink szétcsúszni az ünnepi későn fekvés miatt, és bölcsi hiányában élvezzük a 9 órás, fél 10-es kelést. Így viszont borul a délutáni szunya, és az esti fekvés is. Nem is szaporítom tovább a szót, mutatom a borosüvegre varrt takarót, ami eredetileg bögre melegítő. Marika küldte át a mintát, én annyit módosítottam rajta, hogy nem "elviteles" bögrére varrtam.

Megosztom, hátha megvarrja legalább egy ember ;-)

Ej, mi a kő! tyúkanyó,...

Közkívánatra: Kerekes Pipi!! Ezt a kotlóst már egyszer felraktam, de akkor még kerekek nélkül. Immár gurulni is tud a megtermett jószág. Apa (mármint az enyém) segített kis kocsit gyártani alá, mert nekem erre már nem volt kapacitásom, viszont a leírás szerint nem kell ilyen komoly szerkezet hozzá. Azt mondta, ne baszarintsam el azzal, hogy csak ímmel-ámmal fejezem be :). Azt hiszem, már sejtem honnan van bennem az ilyen apróságok és részletekbe menő tökéletességre való törekvésem. Nekem már csak rá kellett varrnom. Tetszik. Egy megrendelőm már van is rá. Én pedig már ki is néztem hozzá az anyagot.

Ezt a madarat egyébként egy húsvéti Praktika magazinból követtem el. Majd pontosítom, hogy melyik is volt. Úgy tűnik, csak elég termékeny voltam idén karácsonykor is ;-). Még mindig van mit ellőnöm. Most viszont kirakózok Mózival, amíg Lóci alszik.

Keresztszemes karácsony

Készítettem két kis karácsonyi verebet hímzőrámában, valamint rénszarvasokat süteményes üvegre. Az ilyen ajándékokat szeretem, amit olyan nehezen adok tovább, és úgy vagyok vele menet közben, hogy ezt inkább megtartom, és majd csinálok ajándékba egy másikat. Az idő viszont általában nem az én kezemre dolgozik, és meg kell tőle válnom. Legalább jó érzéssel adom :).

Megosztom a rénszarvasnak a mintáját is, hátha jól jön valakinek jövőre.

Nyolcadik fog

Persze itt az önző öntömjénezésemben elfelejtettem Nektek elmesélni, hogy Lócinak kint van a 8. metsző foga balra alul. Tapogatom a hátsókat is, tetszik is neki, mert szerintem attól van ilyen szintű bőgőzés és nem alvás itthon.

Mára tolok még egy hálózsákot :)

Lócinak varrtam egy puha meleg hálózsákot XL méretben, hogy jól elférjen benne. Varrtam rá kék kis szalagokat, hogy a végét fel lehessen kötni, és most is jó legyen. Így még puhább és még ölelgetnivalóbb, már ha lehet ezt fokozni.

Több napos fosás után, reggel készült a kép. Imádom.

Holnap is kiakasztok 2 kis gyöngyszemet ;-), aztán lassan véget is ér az idei év. Nincs megállás. A január is sűrű lesz. Remélhetőleg annál is sűrűbb. Ha nem vagyok itt az azért lesz.

Büszkeségem a teasüti

Apa az utóbbi időben komolyan teázik. Nem csak az aromás, filteres teának csúfolt változattal játszik, hanem komolyan űzi hőmérővel, kis marokba, tenyérbe illő csészével, igazi zöld és fekete teákból innen. Gondoltam, mindenki teában fog utazni, így én próbáltam elkerülni a "sorbaállást", nyilván ki akartam lógni valami egyedivel :). Jött a villámlás a fejemben, hogy csinálok igazi teasütit. Mármint teafilter alakút, és felzsinórozom, felcímkézem, bedobozolom.  Így is tettem. Elkezdtem a neten címke után kutatni, hogy ne kelljen még ezt is megszerkesztenem, mikor jött a döbbenet. Valaki ezt már kitalálta előttem. Annyit loptam az ötletéből, hogy én is bemártottam csokiba. Mutatom is:

Az igazi TEASÜTEMÉNY

Ezeket a filterek utána belepakoltam egy általam készített karácsonyi mintás dobozba, amihez sablonként egy széttépett teás doboz szolgált. 

Mellékelem a címke papírját, ha valaki kellőképpen játékosnak érzi magát és kedvet érezne a sütéséhez.

És ha már apa, akkor azért ajándékoztam a süti mellé és a bolti vásárfia mellé igazi teát is kóstolónak szépen beüvegezve. 

teafiolák

És ha már Attila

Akkor elkezdem felsorjázni az ünnepi alkotásaimat. Kezdem akkor az Attila képével, amit októberben néztem ki Vácon, és mikor hazajöttünk elkezdem levadászni hozzá a szükséges hozzávalókat. Végül a keresztszemes nyomott lenvászon anyagot Olaszországból sikerült megrendelni, december közepén pedig már neki is kezdhettem. Minden évben próbálok személyes remekművet is prezentálni a vásárfia mellé. Lehet egyébként, hogy ennek csak én örülök, mert olyan jó csinálni ;-). Hogy meg is maradjon bekereteztettem, és csillogásmentes üveg mögé zárattam, hogy ne  porosodjon, fakuljon. Biztos, ami biztos.

Segítek: a minta a RICO 122-es katalógusból készült (Wintertraum)

Tekerjünk csak vissza december elejére!

Oda, ahol a gyerekek adventi kalendáriumát ecseteltem. És mondtam, hogy gondoskodó kis szívem Attilának is készített. Azt nem tettem még fel, pedig jó az ötlet. Szerintem. A feladat kicsit nagyobb volt, mint hittem, de azért elkészült. Családi fotók voltak nagyszülőkről, szülőkről, testvérekről és kapcsolt részeikről. Ezeket szerkesztettem meg egységesre (fotóztam le szkennelő híján, akiről nem volt digitális verzió, majd kicsit kiigazítottam a csorbát), és hívattam elő kisebb-nagyobb formában. Majd vettem egy parafatáblát, a keretet lefestettem, a képek hátulját dekor kartonnal leragasztottam, vágtam hozzá plecsniket, azokat felszámoztam, ráragasztottam a képek hátoldalára. Először kilyukasztottam felül középen a képeket, utána vertem beléjük szegecselővel kis hobbi ringlit, majd gombostűvel felakasztgattam. Minden nap meg kellett fordítani egyet, így 24-re összeállt egy családfa. 

Adventi kalendárium házilag

Nem tudom, mennyire látszik így a valóság, de kb sejthető.

A részletek kitartanak szilveszterig

Úgy vágok bele, hogy nem állt össze még a fejemben, melyik végét is fogom meg a beszámolónak. Legfőbb feladatom 2014-re továbbra is az, hogy rögzítsem magamban: A KARÁCSONY MÉG JÓ PÁR ÉVIG NEM A MEGHITT MAGUNKBASZÁLLÁS ÉS UNATKOZÁS, HANEM PÖRGÉS-FORGÁS, VILLÁMLÁS. Van naaaagy család, vannak kapcsolt részek, hál' istennek sok sok jó barát - már-már családtag, jövés-menés, több irányba való megfelelési kényszer. Már karácsony első napján megállapítottam, hogy ez az 1+2 nap rettentő kevés mindenkire úgy igazán. Mert idén leginkább arra vágytam volna, hogy édes négyesben ünnepeljünk 3 napot legalább, utána 2-3-at a családdal, mert azt is úgy szeretem, és még legalább 2-3 napot a barátnőkkel. Így lett az egészből rohanás, és hatalmasra hízott vágyakozás, hogy Attilával ne csak integessünk mindig a szoba két végéből egymásnak. Számomra ez a legszembeötlőbb váltás 1 és 2 gyerek között. Hogy olyan minimális idő és figyelem jut egymásra. Mármint Attilával egymásra. Egy gyerekkel még mindent lehet. Őt még mindenhova lehet vinni, őt még lazán le lehet "osztani", ha akarjuk. Kettő mellett viszont az idő síkja eltorzul és megrövidül. Év végére Attila hiányzott leginkább.

Természetesen minden klappolt. Visítva, szervezve, kapkodva, de gyerekek mit sem sejtve. A délutáni alvást próbáltuk volna kihasználni a lehető legjobban, de természetesen ilyenkor alszanak keveset :). Kettőig le sem tettem Mózit, de addigra megfőztem; megterítettem; előkészítettem, amit kellett; kiporszívóztunk stb. Aztán bedugtuk a paplan alá a fiúkat, és mint az őrült kapkodtuk elő a díszeket, és díszítettünk, csomagoltunk (amiről a szekrény tetején megfeledkeztem...), szaladoztunk. Teli volt a konyha, a kamra, a szoba. Miután Mózi felkelt nézett az ágyban egy magyar népmesét (kicsit meg is volt lepve, hogy én ajánlottam fel :D), utána pedig megnyitottam neki a fürdővizet, hogy fürödjön meg alaposan, mire jön az angyal. Szegénynek jól kiázott a keze.... Attila is beszállt mellé, majd én is, Lócika meg bent figyelte a kis székében :). Engedtük, cseréltük a vizet a kádban, majd szépen felöltöztünk, csengetett a Jézuska... Még itt sem lassult a tempó, de már Mózi nyomta a gázt. 2 perc!!! alatt kibontott kb mindent mindenkinek. Úgy kellett ráfeküdnöm az én ajándékomra meg az Attiláéra, hogy azt neee, én szeretném, meg majd Apa :)). Meg sem nézte, mi van a papír alatt, csak azt kérdezte, hogy mit lehet még kibontani :). Mikor már nem maradt más, elkezdte a romok alatt felfedezni az ajándékokat. A legsikeresebb a gurulós bőrönd volt. Amit le is rajzolt a Jézuskának, hogy szeretne. Persze ezen túl is volt sok minden, nem is férünk perpillanat a lakásban megint. Nem tudok több polcot felszabadítani, teli a kamra, teli a konyha, a szekrény teteje (egy még szabad...). Ideje költöznünk. 

Lóci pedig követte Mózit kicsiben. Ő a precíz rágcsáló volt a csapatban. Szalagot, papírt, ragasztót, játékot (éppen ma este kakált ki egy 2,5 cm hosszú zöld csillagos dekor tapasz darabot...). Nagyon cukik voltak. Itthoni vacsi után felkerekedtünk a nagyszülőkhöz szépen sorban. Éjjel egyre kerültek ágyba a gyerekek. Lócit sem tudtam elaltatni Anyáéknál. Biztos sok kortizolt szopott ki belőlem szegény itt a finishben ;-).

Adventi kelléktár

És ezek nélkül nincs karácsony. A tradíció az tradíció :). Az egyik kellék: Love actually Dórival manikűrözve, de legalább körömvágásig, körömreszelsig és polírozásig illik ilyenkor eljutni :D. A kutikula puhítás már extra, a lakkozás meg majd ha a menü és elkészült 24-én (már rotyog mellettem). Ezt anno a szülői házban néztük, közben vagy süteményt kavartunk vagy nyalogattuk a tálat. Utána átalakult. Dóri is kirepült a fészekből, így most náluk néztük meg, fiúk aludtak, söröztek.

Második kellék: 23-án este a belga sörözés nálunk. Ez is megtörtént éjjel háromig, amikor már rendesen csík szeme volt mindenkinek, és jól tette. Még a rózsaszín mackójelmez ellenére is ;-). Köszönjük Poszika felajánlását, már ami a sörök mennyiségét illeti.

Ezek a mi hozzáadott értékeink a karácsonyi hagyományokhoz. Egyébként pedig elég jól toljuk a felmenők szokásait, leszámítva a cukorpogácsát. Mert azt nem szeretem.

Itt a negyedik gyertyaláng

Mózi már rég mondja, hogy gyújtsuk meg mindet, és ne csak egy adventi zsákocskát csipeszeljünk le, hanem kér még :). Jól ki van ez találva. Meg kell tanulni a várakozást, az apró lépésekkel megvalósuló célbaérkezést. Én már nagyon ott lennék. Mert addig varrom, addig ragasztom, addig sütöm, addig csomagolom, amíg nem csenget a Jézuska. Ma már AttilApa is befut a fedélzetre félholtan, de végre-valahára összeverődik a család. Éjjel háromig csamagoltam, de a többi éjszaka is vagy alkotással telt, vagy nem tudom. Mert a produktum mégsem olyan számottevő, de két gyerek mellett csak a hosszú éjszaka marad. Illetve utána a még hosszabbnak ható nappalok :). Jó látni Mózin a várakozást. Hogy Márti néninek is elújságolta, hogy nekünk volt tavaly karácsonyfánk. Aztán kérdezte tőle, hogy Neked is volt? Majd várakozón nézett rá, szinte izgulva, hogy mit mond. És Neked is az Angyalok hozták? :). Ha másért nem, ezekért a lelkes gyermeki csillogásokért megéri ez a pár átvirrasztott éjszaka. Közben természetesen keményen nosztalgiázom a tavalyi pocakos készülődésen. Ami már most olyan szokatlan felállás. Hogy volt olyan, hogy csak egy szem gyermekünk volt? Volt. Most pedig Lócika is itt fog sertepertélni, rámolni, jönni-menni négykeréken. Úgy szeretem látni, hogy olyan rámenős. Mint a gyerekek általában. Nem ismer lehetetlent, nem fél már előre a visszautasítástól. Mindent elszedne Mózitól. Gyűrődik érte, kapaszkodik fel, mászik rá többször, ha lepattan menet közben. Mózi meg csak visít, hogy Jaaaaj, neee, Lócika! Ne csíípj, ne harapj, nem adom, Anyaaa! Lócika elveszi!! Kíváncsi vagyok, mikor ébred rá az erejére, hogy ő a nagyobb és erősebb. Egyelőre. A fürdőkádban is hiába csúszik a kis segge, és dűl-borul, nyeli a vizet, mászik a kishajóért vagy a spriccolóért, és ha nem sikerül vagy nem kapja meg, akkor ő vágja ki a magas C-t. Olyan isten igazából. Elő kell rántanom a cilinderből a diplomáciai készségemet (már ha van olyan, és nem rágta meg a moly) vagy kifejleszteni, igazságot és játékeszközt kell osztanom két irányba. 

Bevallom, ku*va fáradt vagyok, de azt is be merem vallani, hogy élvezem piszkosul az anyaságot minden megőrülés ellenére. Attila mondta nekem egyszer, ami nagyon sokszor eszembe jut azóta is, hogy olyan munka(hely), pozíció lenne az ideális számomra, ahol vagy nagyon tudok adni vagy nagyon tudnak szeretni (mert ez lételemem). És erre mondta, hogy az anyaságban majd milyen jól kiteljesedek, mert mind a kettő benne van. Remélem, még most is így gondolja, hogy passzentos szerep ez a számomra ;-).

Tartsatok ki, nem szabad még kipukkanni. Majd szilveszterkor. Akkor aztán lehet aludni Lenke néni és Taki bácsi módjára ;-).

Bölcsi szünet

Mama elvitte Mózit, hogy még egy utolsó szusszanásnyi gyermekmentes időm legyen a karácsonyi készülődésből. Olyat próbálnék csinálni, amit nem láthat. Lócika beszunyált, én meg elkezdtem kipakolni a táskát, amit a bölcsiből hazahoztunk. Két hét szünet következik, és utána már csak 3 hetet járunk :(. Az üzenőfüzetet direkt nem lapoztam fel bent, mert úgy szeretem itthon átolvasni. Mindig bekönnyesedik a szemem rajta. Olyan gondosan ír bele verset, éneket Márti néni, hogy mindig megpityergem kicsit. Szeptembertől írt egy összegzést Mózi napjairól, ragasztott képeket, levonót, formalyukasztós karácsonyfát, rajzolt stb. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy máris le kell zárnunk valamit. Hogy Mózi épp három éves lesz, és már most ilyen korán megismeri a búcsúzást. Januárban vége a bölcsinek. És amilyen katonásan tudtam, hogy amint betölti a hármat oviba megy, úgy bizonytalanodok el egyre jobban. Tudom, hogy az ovi is jó lesz, csak ez a fránya elválás és lezárás, ballagás ne lenne. Mindig engem viselnek meg ezek jobban. Tudom, hogy Lóci is oda fog járni. De elsőként élem át ezt Mózival, és olyan széles-szájú-kisbéka érzés olvasni hogy nem csak én vagyok elájulva a fiamtól, hanem bent ugyanúgy leírják, hogy mennyire vidám, okos, fantasztikus emlékező tehetsége van, hogy rettentő figyelmes, energikus. Kéri Márti néniéket, hogy énekeljenek, ő meg táncoltatja a lányokat. Ha közben észre veszi, hogy pl Réka orra csorog, akkor szalad a zsebkendőért, megtörli az orrát, kidobja a zsepit, és visszamegy, megfogja Réka kezét, hogy: most már így tudunk táncolni...

Szívből remélem, hogy ez a töretlen jókedve, lendülete és empatikus készsége a kis zsebében vele marad mindig.

Álljunk meg egy szóra

Ilyen is rég volt, hogy éjfél előtt fekszem (igyekszem is). Olyan meg még soha, hogy Lócika ÁLL. Még csak a felkapaszkodós formában, de most már kétségtelen, hogy az. A kis fellépőre eddig is feltolta magát olyan fekvőtámasz félébe, illetve ha a földön fetrengtem mellette akkor rám mászott, és felhúzta valamennyire magát, hogy a térde nem volt a talajon. Ezt fejlesztette tovább. Olyan drága. Most ugrás szerűen sokat fejlődött, értelmesedett. Kezd emberre hasonlítani, már nem olyan kis bébi féle. Lassan két nagy fiam lesz, eltűnik a kicsi is. Neeee :)!

Extra

De azt azért tudjátok, hogy a karácsonyt nekem találták ki. Az olyan rákészülős, gondoskodós, minden apróságra odafigyelő, bélelgető-melengető home-made ünnepet. Amikor kibújhat belőlem a kisangyal, és alkothatok a legdrágább hozzávalóból. Az időmből :) Hihi, jól hangzik - tudom... ;-) Lehet főzni, lehet sütni, lehet varrni, lehet hímezni, lehet photostoppolni, lehet dekorálni. Egy szónak is száz a vége, utólag pakolom fel a dolgokat, mert a lebukás veszélye felettébb nagy. Végre szunyál a gyermek páros, Apát várjuk haza rendesen. Tegnap Mózi azt kérdezte: Apa hol lakik? Bummmm! Mondtam neki, remélem, itthon... :).

Ez egy extra poszt volt, mert néha már látom a fényt az alagút végén.

Adventi fogtündér Lóci szájában

Ezzel együtt hetedik gyötrődése szegény párának. Jobb alsó metszőfog pattant ki. Arra számítok, hogy megint sorozatgyárt, mert szó szerint nem lehet a kezemből eldobni, mert egyből nagyon sír, nagyon nyűgös, pedig már nem lázas, de este csak mellettem, velem képes aludni. Ha megpróbálom átcsempészni, amint eléri az ágya alját, felvisít. Ezzel eddig nem volt gond. Persze az is lehet, hogy érzi anya is közelít a határaihoz, amikor csak lehet keresném a nyugit, és a hajnal fél 4-nél korábbi fekvési időt. Sajnos valaki mindig fosik vagy Mózi hányt is, vagy lázas vagy csak ordít. Hétfőig nem álltam rosszul, elég jól tartottam a határidőimet. Azóta a feje tetején áll a lakás és összedőlt a határidős konstrukcióm. Ez van. Próbálok szemléletet váltani, hogy kuplerájba is jön a Jézuska,  hogy kimustráltan is állhatok a fa alá. Ennél nyúzottabb már csak a Férfi ember lesz a családban. Annyi baj legyen. Így lesz eredeti és csak a miénk.

Közeledik az i a ponthoz...

Két lázas gyereket tudok felmutatni és sok megkezdett csomagolatlan ajándékot, vasalnivalót és takarítanivalót. Illetve  idén kényelmesen időben adtam fel a karácsonyi lapokat, és Nektek is kívánom a sok sok pozitívat, de legalább serkentőleg negatívat mindenből, mindenhol, mindenkitől a családban.

Jövök az életmentő karácsonyi ötletekkel :)

... remélem, még teljesen időben, és senkinek nem vettetek felesleges motyót kétségbeesve, hogy lassan 4 gyertya ég már a koszorún.

http://varosban.blog.hu/2013/12/13/legjobb_karacsonyi_ajandekok

Mózi már ment bölcsibe, de reggelre Lóci belázasodott, és a szemöldöke is taknyos a hason alvás miatt... :(. Most pedig félórája nem csinálunk semmit, csak ülünk a fotelben összebújva. Meg sem mozdul, csak piheg a mellkasomon. Én pedig fenekestől kiélvezem, hogy annyira én vagyok az első még az életében és hogy annyira élvezi még ezt ő is :). 

A két fiú egyre másabb. Mózi az örökmozgó mióta megszületett. Mindenhova felkapaszkodik, feláll, leugrik és kevésbé köti le sok ideig most valami. Vág és ragaszt, utána citerázik. Utána fut 6 kört a lakásban, ugrál a kanapén, majd mesét kér. A végére se érünk, és gyurmázna vagy enne... Lóci pedig közben ül a szőnyegen vagy a sarokban, és Duplózik. Meglepő milyen sokáig eljátszik vele. ütögeti, próbálja egymásra pakolni vagy szétszedi, amit én összerakok neki. De így van a fakockával is vagy bármi mással. (most pedig elszunnyadt már az ölemben...)

Kismama

Remélem, sejtettétek vagy legalább erősen reméltétek, hogy Lócikával is találkozhattok a Kismama magazin hasábjain. Idén is volt közösségi lapszám, amit az anyukák szerkeszthettek, de legalább írhattak bele valamit. A leadás napján kaptam észbe, hogy ezzel a lehetőséggel idén még nem éltem, így belekanyarítottam Lócit is. Szóval lehet futni, és letaposni a sort az újságos standok előtt, amíg nem késő :)) Én pedig elteszem emlékbe ezt a példányt, amit ma hozott a postás, és amibe nem is tudtam, hogy végül bekerültünk. Kellemes meglepetés mindenkinek.

Hajnalcsillag Mózi-módra

Kötőhártya gyulladás miatt hétfőn hazaadták a bölcsődéből Mózit.... Itthon vagyunk parkolópályán. Úgy fest kellenek ezek a 'mesterséges pihenők' a karácsony előtti hajrában. Karácsonyra a Jézuskától gitárt szeretne. Nem tudom, hol hallotta az ötletet vagy mióta, Nekem most mondta délután először. Előhalásztam hát Attila régi citeráját! Igen, van Neki :)), Mózi pedig nagy boldogan pengeti azóta. Két dalt ügyesen összemontázsolt:)

Megyen már a hajnalcsillag lefelé

Az én kedves galambom most megyen hazafelé

Lábán van csizmája, lakkos szárú kis csizma

Rásütött a hajnalcsillag sugára

Amerre mégy édes rózsám kívánom....

(Így van az eredeti verzió)

A második versszakban Ő így váltott: Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik :D

Nem szóltam neki, csak próbáltam videón rögzíteni, hogyha támad benne egyszer egy kósza gondolat, és zenésznek adja a fejét legyen egy stabil fundamentum alatta ;-)

Adventi ünnepi koncert Lagzi Mózival

Már tegnap is a visszhangzó mikrofonba énekelte (ok. dünnyögte) a karácsonyi dalokat :). Cuki

Hó még sehol, de én már ki sem látszom alóla :)

Tudom, Mikulás ügyben is el vagyok maradva (már ami a beszámolást illeti), de szeretnék sorban haladni. Egyre gyakrabban áhítozom arra, hogy már december 10-re legyen minden ajándék becsomagolva, és a maradék két hetet csak fekve olvassam és aludjam. A sok lótás-futás is csak akkor szép, ha közben van mód felszívni magamat. Erre volt nagyon jó alternatív megoldás a Kiskatás lányos hétvége, ami egyre jobban hasonlít szüleink sátoros ünnepeire, ami arról szól, hogy ki tud többet/jobbat/kreatívabbat/újszerűbbet és/vagy zsírosabbat/hagyományosabbat főzni és sütni, utána pedig ki veszi ki leghazafibb módon a részét a pusztításból. Valahogy így történik az eggyel lentebbi generációban is, most hogy mindenki átlépett a harmincas korosztályba. Sütött Kata vendégváró almás pitét, de jobbat mint a Gittáé ;-), én vittem a tökmagvas pogit, vacsira készült saláta. Szombat reggel a Cserpes Tejivó adott helyszínt egy újabb evészetnek, majd estére főztünk levest, kelesztettünk, dagasztottunk (na jó, mi csak szurkoltunk Katának) finom croissant-t, valamint másnap ebédre is lett jó nagy kondér leves. A kimaradó időben babáztunk, beszélgettünk vagy éppen majd bepisiltünk a nevetéstől, mert Marika és Kata beszerzett egy egyen pizsit, ami kezes-lábas, lila fehér pöttyökkel :). Már nem rémlik, miért is kanyarítottunk belőlük hajléktalan párost (a forraltbor biztosan nem volt ötletadó, mert a szoptatósokra és kismamára való tekintettel kiforraltuk belőle az alkoholt teljesen), de nagyon hitelesen eljátszottuk a lépcsőházas veszekedést is :D

Kaptunk szokásos masszázst, sétáltunk és igazi party Transporterrel mentünk IkEÁzni.

Én vagyok eddig a "legpofátlanabb", mert minden évben franciaágyon alszom: elsőnek Mózi miatt, mert etetni kellett éjszaka, következő évben (tavaly) a Lócis pocakom miatt (illetve Mesi szoptatott mellettem), most pedig Sanyikámmal aludtam közösen, és közösen szoptattuk a két kis cuccogó malacot (Mesi pedig az újabb pocakjával kiszorult a gyermektelen nappaliba, mert Eszti baba Tamás Apa gondjaira volt bízva.... Meg kell hagyni, nagyon jól állta a sarat, minden komolyabb mozzanatot dokumentált, és küldte MMS-ben ;-). 

A gyerekek nagyon jól vizsgáztak itthon is és Budapesten is. Jól viselték az utat, a fogzást, a viháncolást. Kata ilyenkorra már felállítja a karácsonyfát, így nagyon hangulatos és energetizáló hétvégét sikerült kerekítenünk. Képekben majd gazdagabb leszek, ha Sanyikámtól becserkészem, a Miku bulit meg majd Petrától. Most pedig lógatom egy kicsit még a lábam.

Gyorsan, amíg el nem felejtem

Mikulás-muri vége, elvonultak a gyerekek, pakolászunk közösen Mózival, kérdezgetem, hogy jó volt-e, hogy itt voltak a gyerekek, mi volt a legjobb stb. Lelkesen bólogat, majd kérdi tőlem, hogy mit evett. Sorolom, hogy mennyi mindent :), de nem látom egyelőre, hova akar kilyukadni. A következő kérdés, hogy ki hozott virágot? Miért evett ő virágot???! Még most sem látom a végét a gondolatmenetének, de látom rajta is, pakolja a szavakat, keres a szemével is az agyában :). Aaaztááán megvan a válasz bennem egy villanás alatt :D!!! Zsófiék hoztak almaSZIRMOT (itt köszön a képbe a virág...), és az ízlett neki nagyon. Mekkora jófejek a gyerekek.

A másik szintén ma. Fürdés után törölgetem, ugrabugrál az ágyon, Gizi nénit (doktor nénink) emlegeti örökösen, kérdezi, hol lakik, van-e kisfia, alszik-e már Gizi néni stb. Ez az egyik a szál.

A másik: vmikor két hónapja formán sétálunk haza a Kossuth utcán, és a Keszkendő kirakatát nézegetjük, majd arrébb kapom a kirakat elől, hogy ne ténferegjen bele egy hétvégi buliról ott maradt hányásba... Kérdezi, mi az, ki volt, miért, mikor stb-stb :). Mindig kell valami válasz, nem is hagynám annyiba, hipotetikusan tesztelünk. Vagy egy kisgyerek, aki beteg volt, és ment Gizi nénihez, de nem ért el addig.... Vagy Mózi szerint inkább egy öreg bácsi. Ok, lehet. Azzal még nem terhelem, hogy valaki részegen odahányt. Ennyiben maradtunk akkor. Meg hogy majd az eső elmossa. De az emlék eleven. Mikor legutóbb esett az eső, és reggel a bölcsibe készülve gumicsizmit húzunk kómásan megemlíti, mintha ez egyenes következmény lenne az esőnek, és semmi másnak - de szó sem volt róla hónapok óta - hogy akkor most lemossa az eső a hányást, amit a kisgyerek odahányt.

Ebből a kettő szálból kombinálja össze Apát. Ezt a gusztiságot emlegeti Gizi néni kapcsán, és hogy hogyan gyógyította meg Gizi néni. Kérdezem ilyenkor, hogy őt hogy szokta? Mivel? Mit ír fel? Mit kell inni, mennyit kell aludni, mennyit kell enni stb. Amikor ott tartok a kérdésben, hogy őt mivel gyógyította meg, akkor rávágja, hogy APÁVAL. Egyértelmű, hogy ki hiányzik a családból ....:S.

azt még elfelejtettem...

... hogy Mózi olyan aranyos, mert azokat a dolgokat, amiket nem szabad piszkálnia vagy nem szeretem ha eléri, de napi rendszerességgel használunk, sokszor csak az akvárium tetejére teszem.  Hogy majd ha már nem kell, akkor visszamegy az eredeti kiindulási helyére. Mikor szabok, varrok, ragasztok, akkor teli van az akvárium teteje.... Előfordul, hogy lent marad valami a kanapén vagy elérhető magasságban, és akkor hozza Nekem Mózi, hogy Anya tedd fel az akvárium tetejére, mert itt elérem :). Nagy szó ez nekem, mert olyan fajta volt, hogy kő kövön nem maradt, egyből belenyalt, beleivott, megkóstolta, megrágta, megnyomta stb. Ezért kellett mindent nagyon elpakolni, lezárni, lefóliázni. Tudom, hogy általában minden gyerek ilyen, de ismerek kevésbé elvetemült fajtákat is :). Ezeket meg azért írom le, mert nem tudom máshova, és nekem itt jól esik, hogy egyben van, még akkor is, ha nektek kevésbé hasznos :D. Futás Móziért a bölcsibe.

Szorít az idő, így minden, amit az idei évre terveztem és elkezdtem, de félbemaradt valahol, most be kell fejeznem turbó mód. Ma felkerült az i-re a pont, és a kisházikó is elkészült a gyerekeknek. Ez nem karácsonyra, nem adventre, nem Mikulásra, sem szülinapra. Csak úgy. Mert volt egy fölösleges rozzant régi járóka az anyáék pincéjében, így részben a váza adott is volt. Ezen aztán egy öltés sincsen, még szerencse, hogy van tűzőgép, amivel lehet kárpitozni. A fényképet majd este megpróbálom kibiggyeszteni. Illetve a Lóci Manó hálózsákját is megvarrni, kiszabva már kivan.

Mózival vigyázni kell. Nagyon jó megfigyelő. Jobb, mint képzeltem, vagy mint amit elvárok én egy 3 évestől. Általában nem csinálok előtte semmi ajándékot már, de az csak egy dolog.... Felismeri a papírokat és textileket is!!! Vagy csak természetesnek veszi, hogy ami kézimunka és nem műanyag, azt én csináltam. Az adventi kalendáriumra is egyből rávágta, hogy Anya csinálta, hiába kérdeztük tátott szájjal, hogy Fűűűű, hát ez meg hogy került ide? ;-) Ügyesen összekombinálja már. Még aztán hamar.

Holnap pedig ha minden jól megy, Mikulás party nálunk. Már most szólok, hogy minden meghívott húzza be a hasát, és ne vacsorázzon, mert csak lapjára fogunk beférni :D. Jó lenne, ha nem mondana csütörtököt addig már senki gyereke.

Nem szeretném, ha elkeveredne a sok-sok információ között, hogy Lócika szépen négykézlábazik. Olyan jóóó, és olyan szépen, észrevétlenül. Az már rég nem idegen, hogy kutyapózba vágja magát. Aztán néha egy-egy - vagy csak egy fél - lépést már tett, majd váltott fókába. A hétvégén a babaváró bulin már tett lépéseket. Úgy, hogy keréknyomot is hagyott. Most pedig olvadozok a fotelben, mert a szőnyeget átlósan végig mászta a kisház irányába!!!

Advent 2. napja

Tegnap már túl későn értem ahhoz haza Pestről, hogy kiaggassam az adventi szütyőket és dekorációt, hamarabb pedig nem akartam, mert akkor ideje korán meglátja Mózi :). Varrtam 24 kis lenvászon tasakot, nyomtattam és vágtam hozzá karácsonyi hangulatú számokat és fehér karácsonyi csipeszekkel felaggattam a girlandra. Szerepelnek már a falon a 3D-s csillagok is. 

Ez most a gyerekeknek készült. Leginkább Mózinak, mert mézeskalács és egy-egy fa zöldség van a napokban, Lócikának pedig babakeksz, de nem is minden napra, mert a bolti édes, a házi pedig nem bírja 24 napig. Ezt menet közben töltöm majd.

Az Ember advent időszakában a bányában dolgozik, többször nincs itthon, mint igen, így ő programos kalendárt nem nyert magának idén. Természetesen ez nem mentség és kibúvó gondoskodó szívem alól, a napokban felpakolom mutatóba az Övét is majd. 

Adventi kalendárium

Jóóóó volt a hétvége :) - baby shower és Kiskata egyszuszra

Nyár volt még, százezer fok, amikor Kiskata jelezte, hogy a szokásos november végi, december eleji leányos összejövetel megrendezésre kerül idén is. Véstük erős 2B-s billentyűzettel a naptárba, hogy akkor ez a hétvége stipi-stopi. Szeptembertől készítettük a rokonságot, hogy a gyermekfelügyelet biztosan megoldott legyen. Kata excelben tervezte meg, hogy mi lesz a program. Félve nyitottam meg, aztán jót kacagtunk rajta. A három nap volt benne feltüntetve óránkénti bontásban, és az egészen keresztbe átírva, hogy SEMMI. Kellett pár év, hogy ráébredjünk, hiába tervezünk kúltúr programot (kivétel a tavalyi színház) vagy bármi mást, csak nyomasztólag hat, hogy egyáltalán ki kell bújni a pizsiből, és ki kell dugnunk az orrunkat a finom sütemény-friss pékáru-pizza és kávé-tea-forraltbor illatú lakásból. Most ez nem terhelt le bennünket, így soha ennyi minden nem fért a bő két napba ;-)

Én pénteken Lócikával még annyira nem vettem részt, mert fél négyre Baby Shower-re voltam hivatalos. Legrégebbi Anna barátnőm pocakosodik, aki ált. isk. első napjaitól a barátnőm. Nem ment ez ilyen simán :). Azt sem tudom, miért őt szúrtam ki. Talán a talpraesettsége tetszett, aki cserfessége és a "koravénsége" ellenére ugyanolyan elveszett volt még, mint én. Mindig olyan volt, mint akit skatulyából húztak ki, és mindig olyan okos volt és osztályelső. Egyforma macskás mágneses tolltartónk (sajnos nem találtam a hálón képet róla, és most nem érek rá időt húzni, keresni, bogarászni...) volt. Kis verébfejű jómagam úgy örült, hogy ezt kiszúrta, és a hogy a szorongató első napokat oldhatom valami beszélgetéssel. Odasomfordáltam mellé, és mutattam a halvány zöld tolltartómat, amin egy fehér cica pecázott, hogy Nééézd, egyforma a tolltartónk!  - Na és?! Jött a büdös pofon tőle.

Elszontyolodtam :(. De hogy utána mi volt a következő lépés? Passz. Ő közelített. Csak arra emlékszem, hogy az udvaron a kosárpalánkok vázán mászókáztunk és csüngtünk állandóan. Itt kezdődött, és azóta is tart. 8 évig egy osztályban, 4 évig még egy évfolyamon, azóta külön városban, de tartjuk a kapcsolatot. Nyilván ritkábban, nyilván kevésbé naprakészen, de azóta max annyi változott, hogy egymás szüleinek már nem csóóókolommal köszönünk.

Bevállaltam, hogy segítek a dekorációs sallangokban, mert tudjátok... Azt úúúúgy szeretem csinálni :). Tényleg. Mondtam már Nektek, hogy vállalok szíves örömest szülinapi vagy egyéb party dekorációt?? Akkor most mondom :).

Anna alig várja, hogy a gyerekkori Vukos paplan huzatot felhúzza a születendőnek, így egyértelmű volt, hogy VUK köré épül a deko is. Lehet, hogy a képek kicsik, de nem akartam 100 képet felsorakoztatni. Pedig olyan jók.

Egyelőre ennyi, mert Lócika ébred, és tenger a teendő Advent, Mikulás,  Karácsony és egyéb fronton még. Bocsi.

Jujj, mit tettem?!

Anya felszabadított kicsit asszony sorsom alól, és elvitte Mózit, hogy ott alszik náluk. Volt már ilyen, de nem úgy, hogy én is itthon vagyok és nem mostanában. Bekészítettünk alaposan mindent: vetítő, diafilmek, ruhák, pizsik, holnapi bölcsis motyó, tea, mézeskalács tészta, hátha éppen ahhoz lesz kedve :). Én meg kicsit utolérem magam itthon. Épp csak egy picit. 

Megkeresett a múlt héten egy férfi hang harmincas számról, hogy innen-és-innen van meg a számom és valami munka kapcsán szeretne bővebben mesélni, tájékoztatni. Mondtam, hogy szívesen meghallgatom, de szeretném ha tudná előre, hogy két gyereket húzok-tolok magam előtt, után, mellett, kicsik, nem fér be akármilyen munka a gépezetbe. Pontosabban De. Az éjszakáim még részben szabadok, ha Lóci és Mózi befejezi az éjszaki 100* kelést és költözést. Ezek után muszáj voltam felverekedni magam és ott ragadni - kb 2 év után - a tapasztalatukat és hangzatos neveiket sorakoztató aktív népesség hálójába, hogy arcul csapjon a jelen. Csak hogy érezzem, mennyire más héjját alkotom a világnak. Keménygallér és frizura nélkül, viszont helyette jó meleg trenyában (ha nagyon kiteszek magamért, akkor csinos passzentos szöszmöszös cicanaciban), meleg baba illatban, és frekvenciában. Szinte hihetetlen, hogy valaha közétek tartoztam, és hogy valaha újra kollegiális és/vagy baráti munkakapcsolatba kerülhetünk. 

Filc dísz

A fára, a falra, csokorra, karácsonyra, de húsvétra is :). Ilyen madaras kedvemben vagyok. Tervezem őket még más színben és formában. Remélem...

Bilibo terepasztal

készül a nagy mű, Lóci pihen

Úgy volt, hogy ma délután bábszínházba megyünk Mózival, de a délutáni alvásból felhevült testtel kelt, egészen 38,x fokos láza volt.... :(. Akkor nem megyünk semerre, találunk itthon valami izgalmasat és alkotósat. Mózi nekilátott sínt lerakni, miután a szipopó (lázcsillapító szirup szlengje, kevésbé beszédes időszakból - a szerk. ;-)) mérsékelte a hőmérsékletét. Bilibo is ott kallódott a szőnyegen, befogtuk hát őt is. Egymás után jött az ötlet, került elő olló, ragasztó, még gyurma is, és lett egy terepasztalunk :). Csináltunk kis papír fenyőfákat, ami nem nagy kunszt, de olyan gagyin aranyos, illetve a tavaly elkövetett madáretetők sablonját előszedve egy kunyhó is épült a dombtetőre. Nem sokáig maradt ebben az érintetlen formában, mert Lócika ledózerolta. 

Bilibo terepasztal

A fenyőfák így készülnek. Azt hiszem, magyarázatot nem kell hozzáfűznöm.

Sűrű, de így szeretjük

Mi jól vagyunk, csak behavazva. Jövünk-megyünk, gyűrődünk, tanulunk, alkotunk, játszunk, olvasunk, mászunk, találkozunk, sütünk-főzünk (ezen kívül max a táplálkozást és a higiéniát nem írtam le :)).

Bővebben kicsit: bölcsi örök, betegség nincs kilátásban. ez hatalmas segítség nekem, nem tudom eléggé megköszönni Márti néninek és Erzsike néninek. Mózi nagyon szereti, gyerektársaság is összeverődött, összeszokott. Jó hallani, amikor megérkezünk, hogy megjött Beni, Ő az én barátom :)! Olvasunk és vetítünk állandóan, mennek a mondókák, kántálja a dalokat. Tegnap olyan jót mosolyogtam, amikor énekelte ugrálva a kanapén, hogy "...izLik a galagonya, izLik a galagonya ruhája..."

Javítani próbáltam, hogy nem ízlik, hanem izzik, és megmagyarázni, mi is az izzás, de lehurrogott, hogy Neeem, az ízlik. Ok. Elnézést Weöres Sándortól érte.

Lóci Kapitánnyal megjártuk a Kenézy-t kontroll miatt, és azt mondták szépen erősödik, szépen kúszik, sőt. Pénteken ott először meg is mutatta, hogy mászni is tud négykézláb már. Itthon is tett pár lépést, de szaporább a kúszás még. Saját ütemében szépen fejlődik, az sem lesz gond, ha 1 évesen még csak stabilan négykézlábazik. Egyre interaktívabb viszont. Látszik, hogy válaszol, kommunikál, szól, és olyan jó kedvű kis legény. Imádom. Be tudnám kapni, gyűrni a számba, hogy nagyon közel legyen hozzám. Olyan jó az arcommal simogatni a kis puha pofiját (már ha nem harap), repked, ha megjövök, sír, ha kimegyek. Kapaszkodik fel ha a szőnyegen fetrengek mellette. Megkezdtük a zenebölcsit, tetszett neki (is) nagyon. Voltunk játszóházban a két fiúval és Kendéékkel, jártunk Mesiéknél, megyünk Kis Mandula cukiba, járt itt Sanyikám 4 hónapos Borival kalákában ünnepi alkotást imitálva, szerveződik a Mikulás Kossuth lakba, és talán befigyel egy hétvégi bábszínház is. A lyukas időkben lopom a perceket tanulásra és alkotásra. Pl tegnap éjszaka megvarrtam Lócikának a karácsonyi Kerekes Pipit, csak még nem sikerült fa kerekeket vennem hozzá, így egyelőre falusi kotlós, de cuki lesz kerekeken, pórázzal a nyakában.

Megfogadtam, hogy nem nézek több újságot, magazint, mert sok az ötlet, kevés az idő. 

Ezek mellett próbálkozom a főzéssel is. Pl életemben először főztem kuktában. Sok éve megvan, lezárva, befóliázva úgy ahogy a polcról megvettük, hát most be kellett izzítani, mert finom jó vadkacsa levest akartam főzni. Maradjunk annyiban, hogy vadkacsa leves lett... Meg is főtt, jó is lett, de kell még ide a tapasztalat. Lábasban jobban megy. Én szeretem közben kóstolni, szurkálni, ízesíteni, módosítani. Ebben meg lezárom, aztán vagy jó lesz, vagy nem. Olyan ritkán, sőt kb sosem csinálok polentát, pontosabban Mózinak főzögettem szimpla sajtos tejfölöset. Hát most ezen is változtatok. Olyanokból akarok főzni, ami eddig perifériára szorult. Szerintem ez jól sikerült. Ülök még 10 percet, aztán írány bölcsi, irány Madula cuki díbolás. Nagyon remélem, ezennel egyik jelenlévő gyermek sem ugrik fejest érthetetlen okokból a parkettába :((

Matrjoska baba függő

Nem lehetek elég hálás Lócinak, hogy a délelőtti-déli sétát megspékelve még most is húzza a lóbőrt, így a tegnap este elkezdett kis díszt be tudtam fejezni az ebéd rovására. No de nem kell izgulni, bepótolom mindjárt azt is duplán...

Csinálok még majd ilyet csak más színnel, olyan kedves feje lett :)

3D Csillagok

Esténként 3D-s csillagokat vágok, hajtok, ragasztok. Tizenegy darabnál tartok, és nem is csinálok többet. A Gyerekek falára készítem, vagy inkább egy olyan szabad felületre, amit hamarosan, a hónap végén kidíszítünk, és ide kerül majd az adventi kalendárium is. Szerencsére ez sem egy bonyolult ügy, de mutatós. A sablont felteszem, vadásszatok le, és gyártsatok különféle méretű és színű csillagokat kartonból, vastag papírból.

Ezek hulltak a mi égboltunkról:

3D papírcsillag

Egyelőre csak gyűjtögetünk...

... a vadászat és halászat másik fokozat lesz.

Biztosra veszem, nem vagyunk egyedül ezzel a helyzettel, mert hétfőn a gyerekorvoshoz is úgy érkeztünk, hogy volt ez-az a babakocsi aljában... Egy apuka meg is jegyezte, hogy látja, mi is áldozatul estünk ennek a remélhetőleg heveny "kórnak". Náluk már levonult. Móziból rendesen felszínre tört őseink ösztöne. Gyűjtöget az utcán botot, levelet, termést, kavicsot, bogyót, és hordja haza. Az ágakat már nem engedem be a lakásba, mert a kutya rágta széjjel, és mert még a lépcsőfeljárón így is díszeleg két impozáns facsemete (ezeket önző célból nem góráltam ki, hogy talán hasznát vesszük hamarosan az adventi díszítéskor).

ki milyen hangulatban

Szalmák vagyunk most egy ideje, meg még egy ideig, és nincs olyan reggel, hogy ne aludjunk el. Fél 10-re érünk be a bölcsődébe, mert hiába csörög a telefon, egy mozdulattal némítom le, és húzom a fülemre-orromra a paplant. Éjszaka népvándorlunk itthon, és valamelyik alkalommal már annyira halott voltam, hogy hallottam ugyan, hogy felsírt Lóci, de egyszerűen nem bírtam kikelni az ágyból. Gyűjtöttem az erőt, hogy na mindjárt-mindjárt, közben szerintem be is aludtam, aztán pedig Lóci szunyált vissza. Nem vagyok híve a kisiratásnak, ez volt az első alkalom az ő esetében, hogy nem engedelmeskedtek a tagjaim. Egyébként azt játsza most, mint Mózi anno: óránként kelek hozzá, sőt. Valamikor elég az, hogy kiveszem, és némi tekergés, rimánkodás cici után bealszik. Olyan, mintha ilyenkor nem is lenne ébren. Van olyan, amikor leszerelhetetlen, és sír nagyon, ilyenkor aztán eszik mint aki tankol az elkövetkezendő szűkös, ínséges időszakra, raktározza a bálnazsírt. Alapból, amikor Attila is van, akkor már próbálom nem magunk között etetni, hogy ne ragadjon ott, de olykor-olykor megesik. Hiába terveztem el, hogy kialszom magam mire Attila hazajön, és fekszem is időben, egyszerűen lehetetlen. 

Mózi mikor beteg volt, és Apa későn járt haaza, olyan békés, meleg szimbiózist béleltünk ki, hogy állandóan Anya van, és vegyél fel, és meséljél, és stb. Volt megint fütyi húzás.. :(, egy szó mint 100 velem alszik vasárnap óta. Abban állapodtunk meg, hogy csak addig, amíg beteg, és hogy utána csak reggel jön át. Már most, ha ő fél 12-kor megébred, akkor hozza a kis párnáját, paplant is néha, és már fészkel is... Mellé pedig fészkel Lóci .). Ha a másik ágyon szoptatom meg, hogy ne aludjak el vele, akkor Mózi is költözik oda. Pl ma hajnalban, ötkor bújt(unk) át, és kérte, hogy meséljem el a Malacokat (kis malac és a farkasok). Fél álomban, leragadó szemmel igyekeztem rövidítve mesélni, de ő kérte, hogy ne csukjam be közbe a szemem.... Ahhha, persze. Így kelek aztán 8-kor (persze addigra visszarendeződünk majdnem esti fektetési pozícióba).

Lócika picit tüskés korszakában van, úgy érzem nehezebb eset lesz, mint a bátyja. Az hogy nem eszik, nem tudom elhinni. Próbálkozom. Úgy megörültem, hogy a Sinlacos, tejpépes kiskanalat gondolkodás nélkül bekapta. Majd mint aki rájött, hogy ja én nem eszek tejen kívül mást a többit trükközve rejtettem bele. Ma már alig sikerült. Forog, hadonászik, kitolja, hátrafeszíti magát, összevissza maszatol mindent. Számomra ez nem ismerős még. Utál öltözni, utálja, ha az orrához érek bármivel takonytalanítás céljából, ha nem lát sír, nehezen alszik, sokat ébred. Nem szereti a babakocsit, pontosabban, ha megáll alatta. Nehezedik a pelenkázás, és közben fájdalmasan harap. Nem csak olyan babásan, hanem élesen, erősen. 

Mózi pedig egyrészről mese korszakát éli, mindenhol és mindig mesélni kell neki. Mindegy hogy hallotta ezerszer, mindegy ha könyvből, ha fejből, ha képről, napszaktól függetlenül. Másrészt ragad rá a bölcsődei szleng. Utcán is mondja a szembejövő embernek, ha éppen olyanja van, hogy TE KAKA VAGY! Nekem is mondja, ha olyat kérek, amit nem akar vagy kér valamit, de nem szabad. A másik, hogy toppant a lábával, és mutogat, hogy MÉRGES VAGYOK! NAGYON. Hozzá még nyög is egyet :).

Rám a legjellemzőbb mostanában (na jó...), hogy mindenbe zabpelyhet teszek. Pontosabban műzlit (az ALDIban szoktuk venni az 1 kg-os mogyoróst), ami a következő stációkat járja be, mire kiürül a köcsögből:

1. lépésben, néha már a kocsiban elkezdem kienni belőle a mogyorót és mandulát. Ez a java, de nem simul bele a tartalomba, kicsit idegenül hat a joghurtban, mert nem puhul meg stb ;-) Ezt ki kell enni idejében. Még este is erre vadászok a vásárlás napján, amikor már beletöltöm az üvegedénybe

2. lépésként kiválogatom a mazsolát. Ha túl sok van benne, akkor nem szeretem, Mózi viszont magában is imádja.

3. lépésben a corn flakes darabkákat válogatom ki, de ezt nem egyszerre, hanem menet közben, mikor úgy tartja kedvem. 

Szóval ezt a megmaradt formációt szórom bele a palacsinta tésztába (---> hmmmm, főleg a sült mazsolával), a tejbegrízbe, de a kefíres sütemény tésztába is. Abszolút az előnyükre válik. A kenyérbe sem szimpla zabpelyhet szórok, hanem keverem ezzel.

Ma délután pedig bandázni megyünk Mesiékhez, mert 4 után már nem jó a sötétben szabadtéri programot szervezni. Beindul a babás-mamás körtúra, és verseny, hogy kinél szedjük szét, dúljuk fel legjobban a lakást.

Rend a lelke mindennek

Rendszerezem a hobby motyót, mert hiába vannak elvileg rendben, minden sarokban van egy doboz, és minden dobozban vannak külön szétszortírozva hasznos dolgok, ami majd még jó lesz vmire.... Így ha nekiveselkedek egy-egy projektnek, akkor minden tároló egységet meg kell mozgatnom, teli a lakás. De gondolom, ez ismerős. Csináltam szép kis matricákat. Használjátok Ti is, ha tudjátok :). Vagy szóljatok, ha írjak még. Mert magamnak menet közben még biztosan száz másik is villan majd, de azt már lehet nem pakolom fel, ha nem mondjátok.

Este (is) jó

Gyerekfektetés után, sok-sok mozgás nélkül és télmelegítő, kezdő zsírraktár kibélelésével eltelt nap után, bekuckóztam a fotelba, géppel és karácsonyszagú keresztszemessel a kezembe, amikor kapom a BSI hírlevelet, hogy Ugye nem akarsz fotellakó lenni? És DE. Ez az egy most nem tud motiválni. Eljött ez az idő is nálam, hogy minden más fontosabb a tornánál-futásnál, spártai táplálkozásnál (ez már rég a múlté). Egyébként mind a két kicsi fiú lázas, tolom a kúpot, szirupot, C-vitamint, köptetőt hol egyikbe, hol másikba, és közben olyan jó blues énekes hangjuk van. Mi lesz majd, mikor mutálnak :)? 

Lócinak szerintem a foga is jön. Harap mindent és mindenkit, ahol ér. Mózi Cicc meg maga a megtestesült jógyerek. Eddig is szerette a KÖSZÖNÖM szót. De a napokban különösen sokat használja. Mindenért megpuszil, és köszöni szépen. Most kiabált az előbb sírva, hogy pisilnie kell. Hozom ki ölben, és rekedten ölelget, hogy Köszönöm, hogy kihoztál pisilni....

Elolvadok :). Meg amikor azt mondja Lócinak, hogy Lócikám, ne harapj! és a délutáni alvásból felkelve ő szalad elsőnek a kiságyához, hogy Gyere Babám... :))) Mert ezeket persze mindet tőlem hallja, és olyan jó ugyanazzal a hangsúllyal viszont hallani. 

Be is kucorodok mellé, mert megígértem még neki. Csillag Bari remélem, lázmenetes szép álmokat hoz felénk.

Itthonról

Mózi éjszaka belázasodott, lemondtuk a hétre a bölcsődét. Reggel óta erősen úgy fest, kutya baja, bár olykor lefekszik a kanapéra, nagyon kezelhető, simulékony és szófogadó. Ez gyanús ;-). Mindenre megkérdezi, hogy Így jó, Anya? Ide tegyem? Így csináljam? Simogat, Lócit puszilgatja, ha kérek valamit, akkor nagyon igyekszik. Szóval valami csak buddog benne. Fél 9-kor keltünk reggel, ami nekem is nagyon jól jött, Lóci meg húzta tízig. Az ágyban aztán beragasztgattuk a SPAR-os 'Lutra albumot', csináltunk varázspálcát (ezt már ígértem a múlt héten, mert látta az ovisok kezében a bölcsőde udvaron), főzni sem kellett. Az utóbbi hetekben egyébként is olyan jól kijövünk egymással, én sem vagyok leszívva tőlük. Készítettem is egy röpke videót délelőtt, mert olyan aranyosan eljátszanak. Sokat gyomrozza Lócit. Amikor kérem, hogy ne nyüstölje durván, mert még pici, akkor okosan visszakérdez vagy kijelenti, hogy majd beleharaphat, megcsípheti, lebirkózhatja, ha nagy lesz :). Azzal már úgy vagyok, hogy odabízom. Majd lemeccselik egymás között, de most még én vagyok a láthatatlan kéz, aki belenyúl a piaci folyamatokba. 64%-nál jár a videó, pillanat.

"Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú? ...."

Gondolom, ez nem hat annak. Kész a következő kis karácsonyi vásárfia. Sőt egyszerre nem is egy készült. Némi finomhangolásra még szükség van. Gyártom is a többit :).

Koszorú Karácsonyi Manóval

Lóci ül :)

Hát eljött ez is. Egy jó ideje kifarol már a fenekével a négykézlábas állásból, de most hétvégén, Tiszaszentimrén pénteken (október 25.) szabályosan fel is ült ebből a csálé támasztékból. Vigyorog elégedve, kúszik utánam a másik szobába, aztán meg-megáll szopogatni egy kis kábelt, vezetéket, majd örül az új perspektívának a szobában, a csillárnak és a könyveknek. 

Amivel viszont nem remekelünk az az étkezés. Amilyen jól cuppogott az elején, olyannyira nem hajlandó mostanában (egy jó hónapja) semmit bekapni, elcsócsálni. Én azért próbálkozom, de a kedvenc körte, alma, banán, barack sem csúszik. Semmi. Ki sem nyitja a száját. Ha a kezébe adom, akkor amint hozzáér a nedves gyümölcs darabhoz, eldobja, elejti. A kenyérhéj, kifli csücsök bezzeg csúszna jószerével. Marad a tej. Panaszra így sincs ok, mert közel járunk a 10 kg-hoz, csak hát 10 hónaposan jó lenne már enni valami mást is.

Piroska néni és a Sárkány...

Olyan vagyok, mint a hipermarketek, hogy már október közepétől dugdosom az orrotok alá a karácsonyt, de nem tehetek róla a gyerek inspirál. Most éppen Mózi.
Orrba-szájba csapatjuk itthon a mesét :). Piroska és a Farkasról lévén szó. De gondolom, ezzel nem okoztam meglepetést. Mózi úgy figyelt, mikor először mesélem el neki könyv nélkül, vissza sem mert kérdezni. Csak hallgatta, szívta magába a történetet, mint a szivacs. Másnap mikor kérdeztem, mi legyen terítéken ma, vigyorogva, bizonytalanul mondta, hogy a, a..., aaa Sárkányosat. Tekert az agyam a háttérben, hogy mit meséltem, és mikor sárkányosat. Nem ugrott be. Mert volt ugyan Égig érő paszuly, de nem mostanában. Visszakérdeztem.

- Melyiket??? Milyen sárkányosra gondolsz?

- A Piroska néni és a Sárkányt.

Egyetlen ismerősünk van Piroska (néni), nyilván hozzá kötötte a hölgy szereplőt. A farkas meg ijesztő, nagymama-fogyasztó, nem nagyon tudta hova tenni, tehát akkor sárkány. Logikus :). 

Azóta vagy azt kéri esti mesének vagy a Malacokat (= Kis malac és a farkasok), azt vetítjük, azt utánozzuk itthon. Emlékeztem, hogy van ilyen keresztszemes ujjbáb mintám (unokaöcskösöknek is csak elkészül....), megcsinálom Nekik is karácsonyra. Sőőőt. Jutott ennél még reményteljesebb nemes gusztus (gesztus) is az eszembe: Idén sztaniolba csomagolom Nektek is őket, a Ti fel- és lemenőitekre is gondolok. Vásárra viszem a bőrömet. Igazi gyöngyszemekkel készülök. De ha gyöngy nem is, legalább kézimunka lesz :).

Az ujjbábokat kiöltögetem ajándékba. Vegyétek, vigyétek szorgalmasan. És ez most komoly. Addig is, amíg a kis báb részére rávarrom, mutatom Nektek, hogy álmodjátok meg, hányat szeretnétek rendelni belőle. Várom, írjatok. Szép álmokat...

Keresztszemes ujjbáb

Kipp-Kopp

Létezik olyan kisgyermekes család, ahol ősszel nem készül gesztenye emberke :)?

A lelkes kisgyerek...

Csak nehogy sírás legyen a vége :).

Ilyenkor érzem, hogy jó lenne többed magunkkal, több baráti családdal élni egy halomban, amiben a váci hétvégén is egyetértettünk: kommunában. Jól tudták ezt az őseink, hogy csapatostól garázdálkodtak, asszonyok a tűz körül, férfiak a bányában.

Olyan alkotó vágy, hév és izgalom kapott el, hogy olyan vagyok, mint egy kis gyerek, aki azt sem tudja mihez fogjon, melyiket válassza, melyiket tapintsa, szagolja vagy kóstolja. Megint abba a hibába esek, hogy egyszerre akarom mindet :D. Olyan jó lenne ezt a lelkesedést ilyenkor megosztani, elmesélni, átadni. Mert van nekem sok hasonszőrű lelkesedő barátném ;-)

Reggel kipróbáltam a gombbehúzást, és... hát ez nehezebb, mint hittem elsőre vagy csak gyakorolni kell, hogy ne másszon el az anyag. Nehéz feszesen tartani, és betömködni. Félre tettem, hogy még próbálgatom.

Utána befejeztem a nagyanyó báb hímzését, csinálom mindjárt piroskát is. Holnap talán befejezem, és jöhet a farkas.

Villámlanak a fejemben ötletek, így most azt tanulom, amíg Lócika szunyál, hogy hogyan kell keresztszemes hímezni photoshopban...

A kisháznak pedig annyi híja van még, hogy az ablakot megcsinálja rá Gyuri bácsi, aki a nyakamba ugrott az egyik faáru boltban, és elvállalta, pedig eredeti szakmáját tekintve könyvelő, csak szeret szöszmötölni a ház körül. Jól is teszi. Az én szakmám is eredetileg számokban utazik, de szeretek szöszmötölni minden mással, ami kicsit kreatív. Szóval, ha kész az ablak, varrom rá a huzatot. A tető már kész, tök cuki piros és fehér pöttyös. Majd teszek fel képet, ha elkészült.

Nem is zargatlak benneteket, reggel még leveleket is préseltem, meg még fogunk is, mert állatkákat ragasztunk Mózival majd papírra és az ablakra. Ilyet: 

Attila délelőtt küldte át, biztosan a FB-on találta, onnan szokott néha vadászni Nekem ötletet.

Sütőtökös csirkeragu leves

sütőtökös csirkeragu leves

Hmmmmm... Ma ebédre/vacsorára finomat főztem. Tavaly is próbálgattam sok sütőtökös receptet, idén is ezt teszem. Attila evett a hétvégén a Basil Icában finom jó sütőtökkrémes csirkeragu levest, ezért gondoltam ma estére azzal várom haza. Leírom a saját verziómat, mennyiségek tekintetében inkább kapaszkodót nyújtok, de a végleges verziót Rátok és a konyhai felhozatalra bízom. 

- fél (nagyobb) fej vöröshagyma
- 1 dundus gerezd fokhagyma
- 5-6 vékonyabb szál sárgarépa
- 1 fehérrépa
- 1 kis fej brokkoli
- fél csirkemell apró kockára vágva
- 260 gramm sütőtökpüré
só, bors, reszelt gyömbér, curry
- 1 szűk evőkanál méz
- 2 nagy evőkanál tejföl
- 1 evőkanál pirított szezámmag

Kezdtem az apró kockára vágott hagymák pirításával, párolásával, majd mehet rá a hús fehéredésig, pirtyanásig. Aztán lábasba került a karikára vágott sárga- és fehérrépa. Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, és a zöldséget majdnem puhulásig főztem. Utána hozzáadtam a turmixolt sütőtök pürét és a brokkoli rózsákat. Öntöttem még rá vizet, sóztam, borsoztam, curry-ztem, reszeltem bele pici gyömbért. Tálalás előtt utolsó rottyantásnál belehabartam a tejfölt és a mézet, megszórtam a szezámmaggal. Nem rossz, ajánlom Nektek is.

Nyilván...

... amiket most barkácsolok már karácsony-gyanús erősen :). Mégis csak október közepe van, Tigáz mérőóraállás bejelentés. Már most szólok, hogy ne legyen meglepetés: idén nem lesz kapacitásom annyi DIY ajándék készítésére, mint tavaly. Bocs. 

Még a nyáron megvettem a fa óralapot és a fa spatulákat óramutató gyanánt a hobby boltban, hogy hangulatórát fabrikálok Mózinak. Most fog elkészülni hamarosan. Természetesen nem túl árnyalt hangulatokat vettem alapul, mert kicsi még ezek megkülönböztetésére. Ez még inkább csak játék, hogy tekergetheti a mutatót, mikor éhes, szomjas, vidám, szomorú, irigy stb. Magát a photoshopban megszerkesztett óralapot felteszem, illetve ha előhívattam és felragasztottam az órára, és felcsavaroztam a mutatókat is akkor majd tolom a cuccot róla is:

Az ötletet hatalmasra hízott féltékenysége adta Lócika miatt, hogy "kitekerhesse" magából, de aztán nem találtam olyan emoticont, amit be tudna jól azonosítani.

Sajnos jellemző rám, hogy egy-egy pillanatot vagy időszakot nem tudok időben értékelni vagy teljes mélységig kiélvezni. Ez így leírva súlyosabban hangzik, de megfigyeltem a "kórt" magamon már többször, hogy mindig várok nagyon valamit, mindig készülök nagyon valamire, utána olyan gyorsan elillan az esemény, hogy benne se vagyok. Amikor vége, akkor meg kapaszkodnék bele, próbálnám visszahúzni, megismételni, hogy majd másodjára jobban ott leszek. Szerintem a szüléseket is ezért éltem meg ennyire intenzíven, mert 9 hónap pont elég volt ahhoz, hogy már várjam a csodát, vágyjam vissza a régi Sárit, aki képes elérni a zöld lámpát és a lába ujját, aki menet közben is tud telefonálni és nem fújtat. Amikor pedig meghasad az ég, kell, kellene... vissza a pocak, a rugdosás érzése, a sokszor elképzelt átvilágított "kemence" gyerekestől, hogy merre és hogyan fekszik, mit csinálhat bent.

Látszik, hogy most sem vagyok (már nem is leszek) korábbi önmagam. Olvasom délutáni alvástól gyűrött fejjel a Kismama magazin bevezető szövegét, és folyik a szememből a könny :). Ami arról számol be, hogy a főszerkesztő a harmadik kisgyerekét szoktatja be a bölcsődébe, és hiába gondolta úgy, hogy látja a fényt az alagút végén, mert újra dolgozik, és nincs több játszótér délelőtt stb megszokott kismama program, ami csábítóbbnak tűnt már kívülről, most megszakad a szíve, hogy "levált" róla az összes gyerek. Én jellemzően már előre elpityeregtem a harmadik gyerekünk beszoktatását (na nem mintha úton lenne, majd szólok időben, ha szó van róla ;-)) és az összes olyan percet, amit nem élveztem ki kellő képen, amit néha leráznék magamról, és átpasszolnám harmadik félnek. 

Végre aludtam két órát ma, és nem sajnáltam az időt magamtól, nem kergetem magam fejben, hogy olyan sok mindent szeretnék tenni és tanulni és olvasni és megvalósítani. Csak aludtunk Lócival összebújva a nagyágyban lesötétített szobában, melegben és nem szeretnék sehol máshol lenni és mást csinálni, csak helyt állni ebben a szerepben a lehető legjobban.

Vác

Hatalmas köszönetet érdemel Marika-Béla és Mindenki, aki hétvégén segített etetni, pelenkázni, pisiltetni, sétáltatni, altatni, ölelgetni, játszani, fogdosni, kibírni a kuplerájt és a rajcsűrt Vácon. Itthon zökkenőmentesen halad az altatás továbbra is, csak idegenben nem vizsgáztunk jól egyik ivadékkal sem :). Ettől függetlenül Mi nagyon jól éreztük magunkat a Duna-parton és a Káptalan lakban. A répás fasírt pedig annyira tetszett a bendőmnek, hogy egyik variációját meg is sütöttük ma ebédre. Kár, hogy egyetlen szép őszi fénykép sem készült. 

Míg el nem felejtem: Gyula Vitéznek hatalmas gratuláció az első maratoni kilométereihez.
Szép álmokat, holnap új nap.

KÚSZIK!! :)

Végre-valahára megindult alatta a Föld, meg bennem a vér és az energia, hogy nincs gond a gyermekkel.

Olyan jól eljátszott ma is a szőnyegen, elér holmikat az alsó polcon, nyúlkál játékokért, megnyugodva tapasztalom, hogy a laptop töltő neki is kedvence turmixolás nélkül, darabosan. Pont ideális kilenc hónapos menü. Olyan csálén, de kiül a négykézlábas állásból, bár abból már egy jó ideje, megkezdte a rámolást és virgonckodik. Tudjátok, milyen jó érzés ez, milyen felszabadító, és mennyire agyonnyomja az aggódás a hétköznapokat, még akkor is ha felesleges? Egyelőre nem győzök betelni vele, mászatom, és vigyorgok. Sütök is mindjárt valamit, hogy átadjam az energiát :D.